PÉNZÜGYŐR SPORTEGYESÜLET

DRINA VADVÍZI KALANDTÚRA – az érintetlen természetben –

Kenuval evezni napsütésben, néha esőben és szélben fantasztikus élmény. Megküzdeni a magas vízállással, kenukkal kerülgetni a kisebb-nagyobb sziklákat, hordalékokat, figyelni az elénk táruló folyó élővilágát, a sivár sziklafalakon fészket rakó madarakat, a vízeséseket, barlangokat varázslatos élmény.

„A Drina Montenegró, Bosznia-Hercegovina, valamint Szerbia területén található, a Száva leghosszabb mellék-folyója. Montenegróban, a Tara és a Piva összefolyásával keletkezik. Ezután főleg északi irányba törekszik, mígnem 346 km után Racsánál ömlik a Szávába.”

Kis csapatunk 18 bátor túratársával kezdtük meg utunkat Bosznia-Hercegovinába, Foča településre, ahol a kenuk már a Drina partján várták vízre bocsájtásukat. A szépen hömpölygő, helyenként nagy iramú folyó nem szegte kedvünket, túraszervezőink Princz György és Horváth Lajos Péter, túravezetőnk Dejan Jovanovic és tolmácsunk Molnár Nándor taktikai megbeszélését követően, a túratársak tájékoztatása, technikai informálása a jelentős zúgók és sziklák, továbbá a szükségtelen borulások elkerülése miatt kiemelt jelentőséggel bírt.

A hűvös, de annál szebb napfelkeltét követően megkezdtük túránk első, igazi élményekben gazdag napját a Drina folyón.

A hatalmas vízállásnak, erős sodrásnak hála csodás pillanatokat élhettünk meg a kenukban, azok kormányosaival és legénységével. Csodáltuk a természet erejét, szépségét, élővilágát, mely szinte kilóméterenként más-más arcát mutatta a túrázóknak, a természet kedvelőinek.

Első, de annál kalandosabb napunk során 4 kenuval keltünk útnak, azonban néhány kilóméter megtétele után szembesültünk a víz erejével, és sok-sok akadóval, sziklákkal, melyek számos borulást okoztak. A folyó ereje megszabadított bennünket néhány, de annál fontosabb felszerelésünktől, mint például néhány evezőtől is, és egy-két túratársunkat túlbuzgó önbizalmától.

Túratársaink egy része a folyó parton folytatta útját gyalogosan, míg egy elszabadult kenu önálló életet élt, rövid ideig. A megfogyatkozott legénység többi tagja a folyón folytatta útját, kissé hiányos legénységgel és felszereléssel az első lehetséges kikötő helyig, ahol túraszervezőnk várt bennünket felmentő seregével.

34 fkm-t (folyamkilóméter) terveztünk megtenni a vízen, azonban ez merő ábrándnak bizonyult a meglehetősen nehéz terepviszonyoknak, borulásoknak, mentéseknek, újra indulásoknak köszönhetően, így utunknak csak egy részét sikerült biztonságosan megtenni.

Tájvédelmi terület lévén és a néhol hiányos infrastruktúrának köszönhetően a kikötőhelyek sárosak, iszaposak, csúszósak és rendkívül meredekek. A vízre és partra szállás mindig kalandokkal bővelkedik, de az erőtől duzzadó legénység könnyedén vízre- majd partra is segíti hajóinkat.

Utunk második napján 40 fkm-t terveztünk megtenni túraszervezőnk javaslatára. Gorazdetól Visegradig. Túránk során, kilómétereken keresztül, kanyargós kanyonokon haladtunk, néhol kristálytiszta, szinte iható minőségű, kékes-zöldes színárnyalatú vízen, azonban néhol a visszataszító látványt nyújtó szemét hömpölygött. A folyó sodrása szép lassan megszűnik, szinte álló vízé alakul. Csodaszép panoráma tárult elénk.

A Drina kanyon kilómétereken át húzódik szinte függőleges sziklafalakkal, néhol vízesésekkel, barlangokkal. A táj szemet- lelket gyönyörködtető látvány, ahogy a sziklafalak körbe ölelik a mélyen folydogáló folyót, mely a napsugarak hatására visszatükröződik a víz felszínén.

Az előttünk álló pár napot is nagy kíváncsisággal vártuk, hisz nem tudhattuk biztosan vajon hány kilóméter hosszú evezés, milyen időjárás, sodrás várható vagy épp állóvíz, sok-sok evezéssel vár ránk. 108 fkm tettünk meg három nap alatt a Drina völgyében, hegyoldalak, sziklafalak között, vadregényes folyón.

A hegyoldalak, hegycsúcsok 250-1000 méter között ingadoznak, melyeket sűrű erdő borítja, néhol legelők, rétek és a meredek sziklás részek váltják egymást.

Élővilágát a vadkacsák, a feletettünk vitorlázó madarak, mint például a szirti sas, fakókeselyű, vándorsólyom, uhu teszik igazán látványossá.

Elérkezett túránk utolsó napja, és egyben utunk utolsó 48 fkm-e is. E nap is sok látnivalót tartogatott számunkra, a folyópartnak ezt a részét szinte végig beépítették.

Látványuk néhol lenyűgöző, ahogy a sziklafalak közé kis cölöpökön álló építményeket, házikókat emeltek.

Utunk során a folyón haladó kenusokkal nem találkoztunk, azonban horgászokkal, és hal-neveldékkel igen. Fürdésre, némi pihenésre alkalmas területet ritkán találtunk, így pihenésre lehetőség nem volt. A víz hőmérséklete 10-15 Celsius-fok volt, ezért a fürdés örömét kevesen próbálták ki.

Nagyszerű nyolc napot töltöttünk együtt, leeveztünk 230 fkm-t, szerencsésen partot értünk Szerbiában, Mali Zvornik településen, ahol a vízi rendőrség kéklámpás, szirénás felvezetésében tehettük meg utunk utolsó 500 méterét.  

Elmondhatjuk, hogy csapatunk minden egyes tagja ügyesen teljesítette a kitűzött távot, kis kalandokkal. Egy kicsit fáradtan, kialvatlanul zártuk túránkat.

Köszönet és dicséret illeti Princz György és Horváth Lajos Péter túraszervezőket, valamint a túravezetőnket, a tolmácsunkat, és a járművezetőket – a túra biztonságos lebonyolításáért. Gondoskodtak a folyómenti, leírhatatlan szépségű panorámával rendelkező szállások megtalálásáról, a finom tájjellegű reggelikről- és vacsorákról, a jó borokról és pálinkákról, mely a fáradt túrázóknak a hangulatfokozásához, bátorításához is kellőképpen hozzá-járult.

Találkozzunk 2023-ban is ugyanitt veletek, és a Mura-Dráva szerelmeseivel!