PÉNZÜGYŐR SPORTEGYESÜLET

Egy kirándulás képei…

Autóbuszunk kontakthibás mikrofonja rosszvoltából a Budapestre érkezést megelőzően elmaradt a közösség nevében való köszönetnyilvánítás a szervezést illetően, így utólagos megoldást vagyok kénytelen választani.

A PSE Természetbarát Szakosztálya – konkrétan Bakonyi Aladár szakosztályvezető – szervezésében idei – egyik – külföldi túránk a Kis-Fátrát célozta meg. Az érdeklődés – szokásosan – nagy volt, ötvenketten, törzstagok és első próbálkozók vegyesen vállalkoztak a nagy kalandra.

Az előkészítés ezúttal is alapos és körültekintő volt, olyan precíz itinert kaptunk, távokkal, szintemelkedésekkel, helyszíni körülményekkel, mint egy törvénykönyv. Legalább olyan nehéz volt az értelmezése is. Naponta több – volt, hogy öt -, kisebb-nagyobb túra csábításának voltunk kitéve, erőnlét, kényelem, igény szerint. Szállásunk Rózsahegyen a Fátraparkban volt, kiváló kényelemben. A közeli duzzasztott és tiszta vizű tóban a bátrabbak megmártózhattak, bár a kirándulás szinte az egész napot kitöltötte.

Hasonló igényű és fizikai felkészültségű baráti társaságok, kis csoportok vágtak neki a távnak, mely időnként csalfának bizonyult, hiszen nem mindig a kilométerben mért hossz volt a legnehezebb. Ilyen a Kis Rozsutec meghódítása, ahol tizenegy kilométerre 900 méter szintkülönbség esett, és ahol a kezdeti hidacskák, fémjárdák, vaslépcsők romantikus liezonként hatottak a későbbi, csaknem függőlegesen, sziklába rögzített láncokon, drótokon való kapaszkodáshoz képest. A csúcsról élvezhető körpanoráma azonban minden fáradságot feledtetett, még úgy is, hogy nem sejtettük, mi vár ránk lefelé. Mert ugyebár, ahová felmegyünk, onnan le is kell evickélni, mégpedig szárnyak nélkül.

Hasonló megpróbáltatás volt a Kis Kriván, ahová már a starthoz felvonóval jutottunk, de a mindössze négy kilométeres túra felét az 1625 méteres csúcsig keskeny sziklaperemen, ég és föld között egyensúlyozva kellett megtenni.

Túra esetében nem szentségtörés az időjárásról szót ejteni, szerencsére négy közül csak egy napon volt csendes, ámde kitartó délelőtti esőzés, amit a csoport ugyancsak kitartó része túrázással, a többiek Árva várának meglátogatásával töltöttek, vagy éppen a szobafogság kényelmében pihenték ki a fáradalmakat.

Az előkészítő munka ezúttal is elképesztően alapos volt, minden túrához tapasztalt túravezető jutott, vezetővel, “söprögetővel” együtt. El is kelt a biztatás, ezúttal is köszönjük Berecz Tibinek, Zelenka Zolinak, Szedlák Krisztinának, Scharniczky Péternek, Varga Sándornak (Satya) a gondoskodást.

Végezetül a résztvevők nevében ezúton is szeretném kifejezni köszönetünket a szervezésért Bakonyi Aladár szakosztályvezetőnek, a négy csodálatos nap levezénylését, rugalmas átszervezését, türelmét.

Viszlát Tátra, Fátra, Hargita, Tirol, vagy bármi más hegyvidék! Kalandorok ne kíméljenek!