Pénzügyőr SE
* A keresés csak ezen tartalmak között lehetséges!


13. K&H mozdulj! Balaton maraton és félmaraton 2016 – félmaraton egyéni / vasárnap Siófok, 2016. november 20


kategória: Túra és Verseny Szakosztály - beszámolók > 2016



dr. Kalmár Szilvia

K&H Balaton Harmadmaraton – 14 km (2016. november 19.)

A kitűzött cél: az eddigi – egyben lefutott – leghosszabb távon 6 perces ezreken belül lenni.
A cél megvalósításának érdekében tett erőfeszítések:
- kevés és rendszertelen edzés, viszont jelentős mennyiségű Perskindol a talpamra (lassan már fizethetne nekem a gyártó, annyiszor rebegek hálát a csodakenőcsért…) mondjuk ezzel a testrészemmel nem is volt gond a futás alatt
- csütörtök este egy bowling csapatversenyen elért 2. hely – ez a szubjektív és gusztustalan dicsekedés helye – ami kegyetlen izomlázat eredményezett a jobb farpofámban
- és egy péntek este elfogyasztott grilltál, lefojtva egy amorettos, mascarponés répatortával (még az emléküktől is összefut a nyál a számban)
- péntek éjszaka a zamárdi NAVOSZ üdülő 1. emeletén hallgatni a földszinten tartott lakodalom „zajait”, élvezni a nézését, meg a járását…

Ennyit az előzményekről.
Az időjárás kitett magáért, sütött a nap, 9-10 fok körüli lehetett a hőmérséklet. Balázs a rövidnadrág, póló mellett döntött. Na, én nem voltam ennyire kemény… Hosszú nadrág, rövid ujjú aláöltözet és egy vékony, bélelt széldzseki. (A harmadik réteget, egy pólót a rajt előtt 5 perccel vettem le magamról. Jól tettem. Végre egyszer nem öltöztem túl.)

A 14 km-t két, egyforma körben kellett megtenni. Az útvonal a Beszédes József sétányon, illetve a Balaton parton volt kijelölve. Az első körben nézelődtem, a másodikban pedig – végre tudatosan – beálltam az „utazósebességemre”. Ez nálam 6 perces kilométereket jelent. 10 km-nél éreztem először, hogy nem tetszik az izomláztól sajgó hátsó felemnek a futás, nem tudom ért-e valamit, de próbáltam menet közben „legyúrni”. Szerencsére a talpam végig rendben volt. Az utolsó 500 méteren kicsit tudtam gyorsítani, a cél előtt 150 méterrel pedig egy sprintet is sikerült repeszteni. Nem is volt komolyabb agyhalál a befutó csomag átvételénél.

Kitűzött cél: megvalósítva. 01:23:45 (a második 7 km-en 1 percet javulva)

Érzés: összességében pozitív, izomláz most már a combjaimban is (ezt az edzettlenségnek tudom be) és alapvetően nincs bajom az izomlázzal, ami nem tetszett, hogy a távon csak egyszer volt lehetőség frissítésre. A szervezés, a hangulat a BSI-től megszokott volt. Hozták a magas színvonalat.

Gratulálok minden PSE futónak, aki részt vett a versenyek bármelyikén (volt választék bőven). Zsilinszky Petinek és Pintér Sanyinak külön nagy-nagy ováció!!

Csorba Balázs:

A rosszul sikerült Wizz félmaraton után döntöttem el, hogy idén ismét kipróbálom magamat ezen a versenyen. Szombaton délelőtt 14 km, délután 7 km, vasárnap délelőtt pedig egy félmaraton. A felkészülés sajnos nem úgy sikerült ahogy terveztem, ezért a hétvége inkább a tisztes helytállásról szólt mint az egyéni csúcs megdöntéséről.

Pénteken délután utaztunk le és Zamárdiban szálltunk meg a NAVOSZ üdülőben. A szállást már jó hónapja lefoglaltuk, hogy biztos, ami biztos legyen hely. Megérkezéskor kicsit meglepődtünk, hogy az étterem és társalgó rész tele van öltönyös-estélyis emberekkel. A recepcióstól hamar kiderült, hogy esküvő van. Azt mondjuk nem mondta, hogy a lakodalom (zenés táncos rész) is itt lesz. Ezt az apróságot a foglaláskor az ügyintéző elfelejtette közölni, mert ha tudjuk, akkor csak szombaton jöttünk volna. A szervezés csúcsa az volt, hogy ráadásul a szobát az első emeleten a lépcsőházzal szemben kaptuk, hogy minél jobban ki tudjuk élvezni a zenét. Fél kettőkor – miután véget ért a mulatság – sikerült is elaludnom, így reggel hétkor kicsit álmosan keltem fel. Szilviékkel fél kilenckor futottunk össze és indultunk Siófokra. A 10 órai rajtig bemelegítettünk és mászkáltunk Siófokon a rajtzóna környékén. A célom az volt, hogy a 6 perces ezreket tartani tudjam. Ez volt az első versenyem hosszú ideje, hogy óra nélkül futottam, mert a Polaromnak elszakadt a szíja és még nem volt időm megcsináltatni. Beálltam egy tempóra, ami kb. az általam elvárt és próbáltam olyant találni magam előtt, aki szintén ezt a tempót futja. Sikerült is találnom mindig ilyen futótársat, de a frissítő után kezdhettem elölről a keresést. Az első táv 14 km volt két egyforma körben. Negatívum volt, hogy frissítő csak 1 db volt féltávnál. Az első körben sikerült tartani a tempót, majd a második körre egy kicsit lassultam, de még mindig a tervezett időn belül. A Balaton parton kb. 700-800 m-re a céltól éreztem, hogy kikötődött a cipőfűzőm a jobb lábamon, de már nem akartam időt vesztegetni ezért nem kötöttem újra. Hála a mostanában alkalmazott fűzési technikának nem lazult ki annyira, hogy zavarjon. A befutónál az utolsó 100 méterre csatlakozott hozzám 3 éves fiam is, így együtt futottunk be. A nyújtás pihegés után vissza a szállásra, ahol zuhany átöltözés, majd vissza Siófokra. Nagyon jó volt egyébként, hogy a pálya kialakításának köszönhetően a szurkolók egy kb. 50-100 méteres sétával is a pálya legalább 4 pontját érik el. Jól esett, hogy sokszor hallottam és láttam szurkolni a feleségeméket. Siófokon a víztorony közelében lévő olasz étteremben pizzával pótoltam az elvesztett szénhidrátot. Próbáltam nem túlenni magamat a 7 km előtt, nehéz volt megállni, mert nagyon finom volt a pizza. Ezután autóban átöltözés, majd amíg a többiek meglátogatták a víztornyot és elmentem teljesíteni a 7 km-t. A rajthoz közeledve rengeteg futóval találkoztam, akik már túl voltak a félmaratonon. A 16 órás rajt előtt nem sokkal érkezett be az utolsó félmaratonista. A 7 km-t is a délelőtti tempóba igyekeztem teljesíteni, de nem teljesen kihajtva magamat a másnapi félmaraton előtt. Ez 1 kör volt, amely néhány szakaszon megegyezett a délelőttivel és néhány szakasz azonos volt a másnapi versennyel. A rajtnál kicsit zavaró volt, hogy a szpíker hívó szavának engedve sok lassabb futó is a mezőny elejére állt be. Az első km-en így sokakat kellett kerülgetni. A legzavaróbbak azok a baráti társaságok voltak, akik négyen-öten egyvonalban futva kedélyesen beszélgetve szinte az egész utat elfoglalták. Természetesen a Balaton part ebbe a versenyszámba is belekerült. Ekkor már egész hangulatos volt az alkonyatban futni a parton. A befutó most ellentétes irányból volt, mint a délelőtti számban. A célba érés után szokásos nyújtás, majd csatlakoztam családom többi tagjához és irány vissza a szállás.

Másnap már úgy indultunk, hogy a verseny után nem is térünk vissza a szállásra, hanem egyből megyünk haza. A rajt 11 órakor volt, előtte még leparkoltunk, bemelegítettünk, majd ment mindenki a saját rajtzónájába. Igyekeztem tartani az előző napi stratégiát, vagyis a 6 perces ezreket, de ez a végére már elcsúszott. A másik terv az volt, hogy a frissítőpontokat kivéve ne sétáljak bele. A frissítőpontokon azért sétálok bele, mert nem tudok futás közben inni. Már többször megpróbáltam, de vagy félrenyeltem, vagy a pohár tartalmának fele rajtam kötött ki. Az időjárás egyébként ideális volt, kitűnő futó idő. Az előző napi t-shirt/rövidnadrág és t-shirt/hosszúnadrág kombináció után a rajtnál még poló-trikó/rövidnadrág-ban indultam, majd a pólót a szurkolóimnak kiadva trikóban folytattam. Szerintem az adott hőmérsékleten ez pont elég volt. Sokszor már attól melegem volt, amikor láttam, hogy van aki termo nadrágban meg polár felsőben fut. A 6 perceket nem sikerült tartani, de végül elégedett voltam, mert szépen fogytak a km-ek és nem sétáltam bele. Jót tett, hogy 3-4 helyen szurkoltak kis családom tagjai. A 12. km környékén a bal combomban éreztem egy kis kezdődő görcsöt, de gyorsan eltűnt, majd a 16. km környékén megint megjelent. Az utolsó néhány km-en így nem is erőltettem a tempó gyorsítást, mert nem akartam kockáztatni. A befutónál ma is az utolsó 100 m-en elkísért kisfiam, így megint együtt futottunk át a célvonalon. A célban a szokásos nyújtás, majd kis pihenés után vissza szurkolni, mivel feleségem barátnője ezen a versenyen teljesítette először a félmaratont. Átöltözés után aztán irány haza.

Idénre több versenyt már nem tervezek, a következő tavaszi versenyre viszont most már tényleg el kell kezdeni a rendes felkészülést.

Köszönöm a PSE-nek a támogatást.

Mosonczki Péter:

Elérkezett az ideje a K&H mozdulj! Balaton maraton és félmaraton versenynek, ami az „őszi – sőt, az egész éves – futószezon kiemelkedő záróeseményeként” került meghirdetésre, és amelyre őszi félmaratonként gondolva neveztem… csakhogy ez a félmaratonmánia sorozat téli állomása. Ha visszagondolok arra, hogy két héttel korábban csillaghegyen az őszi terepfutásra „Hideg 1 fokos időben gyülekeztünk”, akkor bizony a +10 fokos téli siófoki rajt, és a már-már tavaszias időjárás bizony rákontrázik arra az értesülésemre, miszerint ez a tradicionális verseny elég kiszámíthatatlan az időjárás szempontjából.

Kellemes hőmérséklet, csendes, alig hullámzó Balaton, sok futó és szurkoló. A vonatállomásról megérkezve a versenyközpontban taktikáztam az idővel, az átöltözéssel, a bemelegítéssel és az evéssel is. Amivel készültem: szendvics + banán + alma + csoki, ezeket kellett a hajnali felkelés, az utazás és az átöltözés közé beosztani valamennyire optimális módon. Amivel nem készültem: a kellemes időjárás ellenére is hasznos lett volna a rajt előtt, meg talán az első harmadában is a versenynek, ha van nálam a kesztyű. A futásra a nadrág zsebeibe készítve: mini kulacs víz, szőlőcukor és egy marék aszalt gyümölcs, és mivel nem hagyott jó emléket bennem az Intersport terepfutáson tapasztalt görcs ezért felvérteztem magam egy ampulla magnéziummal. Egy, a rajttól nem messze lévő szálloda melletti lépcső és korlát megfelelő helyszínnek bizonyult a nyújtásra, meg arra, hogy a rajtig hasznos, vagy hasznosnak tűnő időkitöltéssel szolgáljon.

Fejben többször átgondoltam, hogy nem vagyok teljesen 100 százalékos, mert kicsi éreztem a bal csipőm/forgóm. Akkor óvatosan főleg az elején…Aztán átgondoltam azt is, hogy pont a fentiek miatt két órán belüli eredménnyel szeretnék beérni. Akkor nem kell sietni, tehát óvatosan az elején…Ellenőriztem, hogy nem hagyhatom-e el a magnézium ampullát a tartójából. Induljunk már... és óvatosan az elején!

A rajtoltatás több hullámban történt a második visszaszámlálást követően már futottam is… méghozzá nem túl óvatosan… már az ötödik km-nél tartottunk, mire komolyan meggyőztem magam, hogy a 4:20 4:30 perces kilométerek nem azok a tempók, amivel teljesíthetem ezt a félmaratont, innentől kezdve 5 percen kívüli ezrekkel futottam. A versenyen hol felvettem egy-egy kisebb csoport tempóját, hol megint úgy éreztem, hogy „haladjunk”, aztán megint kerestem egy „utazó tempót”. Talán csak arra hagyatkoztam, hogy az órámon az átlag tempó növekedése ne kússzon 5:18 fölé (Ez volt az első és egyetlen síkon futott félmaratoni versenyem átlagtempója).

Az első kör 5 perces átlagtempó szerint alakult, ami részidő szempontjából jó, viszont az elfutott első 4-5 km már éreztette a hatását: a 12. kilométertől kezdve 5:20 és 5:40 között váltakozott a tempóm és – igaz hogy nem akartam – de ha akartam volna se nagyon sikerült volna tartósra a ritmusváltás. A 18-19. kilométereken lehetett több holtpontom is, annyit engedtem el a tempómból még, hogy rápihenjek az utolsó kilométerekre… gondoltam – micsoda taktikai fogás – de hát pont ezek lennének azok az utolsó kilométerek! Lestem már, hogy érjek a „célegyenesbe”, nem kell több kanyarodás, csak hadd lássam azt befutókaput. Aztán megtörtént: látni a végét itt a célegyenes! Ehhj „jó hosszú” mondjuk, viszont így sok a szurkoló jobbra is, meg balra is és bizony kellett is a biztatásuk – köszönöm nekik:

Elfelejtettem az előző kicsit keservesre sikerült szakaszt és picit ritmusosabb futást sikerült produkálnom, miközben beérkeztem a célba. Öröm, érem, befutócsomag, árokpart, csoki. Az órám szerint 5:16 perces átlagidővel. Egy SMS tájékoztatott az eredményemről 1:50:55, elégé dekoncentrált voltam így válaszoltam rá egy „like” ikonnal. Két PB-t is sikerült beállítanom (1 óra alatt futott táv: 11,99km; és az új félmaratoni idő immár: 1:50:55). A BSI eredménylistája alapján a férfi mezőny 302; a korosztályos 71. helyet sikerül összefutnom magamnak.

Gratulálok a siófoki hétvége minden teljesítőjének, külön kiemelve a Zsilinszki Peti és, Pintér Sanyi alkotta dupladobogós bajnok párost. Regula Tamásnak pedig ezúton is köszönöm „retúr társaságot”.

Kálmán Gyuri:

Szerettem volna 2 órán belüli időt futni, nem sikerült. A szokásos két hibát elkövettem: Elfutottam az elejét. Nem vittem magammal vizet, gondolván, hogy hűvösebb időben elég lesz a szervezett frissítőpontokon inni. Nem volt elég. Nekem legalábbis kevés volt az 5 km-enkénti frissítés.

Ebből következik, hogy a második körben nem bírtam a tervezett tempót, többször bele kellett gyalogolnom. Az eredmény 2:06 lett.

Ezzel együtt, nem vagyok nagyon elégedetlen. Jó futás volt, kellemes időben, jó társakkal. A második körben a vége felé nagyon sokat segített, hogy egy ismeretlen fiatalemberrel futottam néhány km-t együtt, egy ütemre. Nélküle hamarabb leálltam volna. Nem szóltunk egy szót sem egymáshoz, csak futottunk. Nem volt rá szükség. Ilyen a futás. Néhány km után így is elengedtem, ment tovább a maga tempójában, én egy kicsit lelassultam. A végén pedig egy fiatal hölgy biztatott, amikor baktattam a cél felé, hogy ”Hajrá, már csak kicsi van hátra”. Amikor újra futásra bírtam magam, hamar utolértem, mert ő egy kicsit lassabban haladt, mint én. Ezúttal rajtam volt a sor, hogy biztassam, „húzzam magammal”. Ő akkorra jutott a kimerülés határára. Azért csak bekocogtunk a célba, fáradtan, de elégedetten. Neki ezzel lett ki a félmaraton mániája.

Én meg úgy vagyok vele, hogy hagyni kell jövőre is egy kis sikerélményt. A WizzAir-hez képest így is lényegesen jobb lett az eredmény (lám, milyen sokat számít – legalábbis nekem – a hőmérséklet).

Gratula mindenkinek, aki ott volt, futott ! Külön Zsilinszky Petinek meg Pintér Sanyinak!

Török Árpád:

Az idei célkitűzésem az volt, hogy kettő félmaratont fussak. A Vivicitta (1.57.) után a Wizzair futást néztem ki, de azon a hétvégén lakodalomba voltunk és lássuk be egy átugrált éjszaka után hiú ábránd a PB (utólag a meleg miatt jó döntésnek tűnt).

Jött a logikus választás a Siófoki verseny, amely időpontjához csak az időjárási problémákat tudtam hozni negatívumként. Megjegyzem a verseny előtt egy héttel is voltam lent Siófokon (később részletesen) 4 fok, zuhogó eső és maró szél tartotta magát egész hétvégén. Nagyon szerettem volna 1.50 körüli időt futni, de a kevés futótapasztalatom kapcsán már látom, hogy nem csak akarni kell, hanem tenni is érte. Az utóbbi hónapokban nem ment annyira a futás, kevesebbszer futottam és rövidebb távokat. Stratégiámat ettől függetlenül kidolgoztam, miszerint 5.10 és 5.20 közötti átlagokat kell tartani és gól! Az említett egy héttel hamarabbi terepbejárás egy 3 napos libalakoma tette színesebbé, amely után hétfőn 4 kg nagyobb testtömeget tudtam realizálni, úgy hogy a zabálás által kitágított gyomrom minden este követelte a kaját.

Ezen előzmények után előző este megérkezve, jól kialudva magamat érkeztem a rajthoz, ahol konstatáltam, hogy a nevezésnél bátran a 2. rajtzónát jelöltem meg. Ezzel együtt járt, hogy nem sok embert kellett kerülgetnem, viszont engem mindenki lehagyott (így éreztem), ami felért egy önismereti tréning tapasztalatával. Duli barátomtól, aki szombaton futott megérdeklődtem, milyen ruházatott viseljek, ez teljesen rendben volt a frissítőpontok helyzetét is tisztáztuk, amivel viszont elszámoltam magam (lásd később).

A rajt után sikerült beállni a kívánt 5.10 és 520. közé, úgy éreztem minden rendben van, olyan 6 km-nél egy srác rám köszönt (valószínű kiszúrta a PSE pólómat), de az idétlen minden rendben van kérdésnél többre nem futotta tőlem és már állt is tovább. (Ha valaki magára ismer, írjon már, hogy tudjam kivel beszéltem, Köszi). Már 8 km-nél jöttek a „bajok”, hiszen folyamatosan elkőztek meg a futók, amit az elején még betudtam annak, hogy a gyorsabbak biztos váltófutók rövidebb távval, de aztán megjött az „endomondo audio coach” 5.35-s km ideje, és rá kellett jönnöm, hogy lassulok. Ekkor megettem az első gélemet, ami nagyon finom volt, de csak a lassabb időt tudtam tartani. Ebbe belenyugodván a frissítőpontokat végigittam, majd kiérkeztünk a Balcsipartra.

Mindig elcsodálkozom azokon az beszámolókon, akik végig tudják futás közben csodálni a körülöttük lévő természetet. Valószínű a futásnak ez egy magasabb szintje, én ilyenkor lehet, hogy az adrenalin miatt, meg amiatt hogy el ne essek, előre fele nézek, sőt néha csőlátásom is van, annyira koncentrálok. A második „géles” ebédem után 16 km-nél aztán beállta a lábam, úgy éreztem alig tudom emelni, a felsőtestem jobban ment volna előre csak a lábam nem működött, így visszaestem 6.20-6.30-s ezrekre, amit a célig tartottam is.

Meg kell említenem, hogy a sok ívás megbosszulta magát, tekintettel, hogy utólag megállapítottam az Endomondo-ból, hogy 0,5 liter izzadtam és vagy 1 liter ittam, így 19 km-től kezdve szégyen nem szégyen nagyon-nagyon-nagyon pisilnem kellett. Az nem tett vidámabbá, hogy láttam én is futókat lekanyarodni kisutcákba majd fáknál-bokroknál ácsorogni, de ezt nagyon elszámoltam. El kellett döntenem vagy én is kiállok egy rövidre, vagy befutók a célba több száz ember közé és ott történik a baj. Nem csigázók senkit tovább a harmadik megoldást választottam, befutottam és még a WC-re is kulturált módón eljutottam.

Az időm 2.02. lett, ami elmarad a nagyratörő tervektől, de majd legközelebb sikerül. Összegezve, nagyon szép időben, jól szervezésben futhattam, köszönet a PSE-nek, mindenkinek Gratula!

Ui: Csak egy kérdés: Az baj, hogy a 2 óra alatti futás vagy a libalakoma közül, még most is a libát választanám?

Regula Tamás:

A szokásos (immár a hatodik) novemberi siófoki félmaratonra nem készültem. Valahogy a Piros 85 után elkószált a motivációm…Meg aztán a siófoki futásoknak van egy olyan hátulütője, hogy a tömeghez képest szűk Petőfi sétányos indítás, a tömegiszonyommal keverve, valahogy elfutásba torkollik.

Azért az biztos volt, hogy az öt percen belüli ezreket tartani tudom, de sokkal jobbat nem vártam magamtól, pedig vasárnapra ideális futóidőnk lett. Ragyogó napsütés, és olyan tíz fok.

Csak a lelkesedésem hiányzott a rajtig. És persze az elejét elfutottam. Úgy öt kilométernél kezdtem helyrerázódni, Mire Béres Feféhez értem, már a tervezett tempót futottam. De azért a második kör első kilométerein visszaütött az útvonal (utálom azt a kacskaringót), meg a túl gyors kezdés.

Aztán már a parton csak összeszedtem magam, és a végét már úgy sikerült futni, ahogy kell, ráadásul a célegyenesben az aranyat duplázó párosunk hajrázott nekem…Itt is köszi srácok!

1:36:10, ami a korosztályos 13. helyre volt jó. Tulajdonképpen sokkal jobb, mint amire számítottam, de nem ez volt az év legjobb futása.
ps: Ha valakit érdekel bővebben, akkor itt talál egy hosszabb beszámolót, meg persze túra beszámolókat is.


Galéria


13. K&H mozdulj! Balaton maraton és félmaraton 2016 – félmaraton egyéni / vasárnap Siófok, 2016. november 20 1<br /><br />Administrator (2016-12-11)
13. K&H mozdulj! Balaton maraton és félmaraton 2016 – félmaraton egyéni / vasárnap Siófok, 2016. november 20 2<br /><br />Administrator (2016-12-11)
13. K&H mozdulj! Balaton maraton és félmaraton 2016 – félmaraton egyéni / vasárnap Siófok, 2016. november 20 3<br /><br />Administrator (2016-12-11)
13. K&H mozdulj! Balaton maraton és félmaraton 2016 – félmaraton egyéni / vasárnap Siófok, 2016. november 20 4<br /><br />Administrator (2016-12-11)
13. K&H mozdulj! Balaton maraton és félmaraton 2016 – félmaraton egyéni / vasárnap Siófok, 2016. november 20 5<br /><br />Administrator (2016-12-11)
13. K&H mozdulj! Balaton maraton és félmaraton 2016 – félmaraton egyéni / vasárnap Siófok, 2016. november 20 6<br /><br />Administrator (2016-12-11)

Keresés Pénzügyőr SE

Események a hónapban: 11

HKSCPSV
12345
891114
1516171819
222324252627
2930




Csapatbajnokságok eredménye - 2021-2022

ARCHÍVUM

Véletlenszerű Képek

Támogatóink

Nemzeti Adó -és Vámhivatal
Hungrana Keményítő- és Izocukorgyártó és Forgalmazó Kft.
Futanet
Spuri Futóbolt
Sportegyesületek Országos Szövetsége
A FERROBETON Zrt. az ország egyik legnagyobb beton- és vasbetonelem előre gyártó vállalata.
LV International Kft
Morihana
DOVIT Fishing
Atomix halcsalik webáruháza
Timár Mix
Duplakukac
Carp Zoom
King-Baits