1950-1957
A szakosztályépítés időszaka
/1950-1957/

A PSE megalakulása előtt a Pénzügyőrségnél már élénk asztalitenisz élet folyt. Ennek központjai a budapesti laktanyák, hivatali helyiségek voltak, ahol a pénzügyőrök egy-két asztalon, munkaidő után rendszeres edzéseket tartottak. 1948-ban részt vettek az akkor országos szinten megrendezett népi bajnokságon. Ezen a versenyen Trencsér János fővigyázó végzett az első helyen, megelőzve a második helyezett Kiss Géza felügyelőt, a harmadik helyezett Dancs György fővigyázót és a negyedik Buttkai László szemlészt.

A Pénzügyőrségnél ebben az időben lezajlott nagyarányú fiatalítás következtében az asztaliteniszezni tudók száma is növekedett. A Pénzügyőrségi Közlöny sportrovata így írt erről:

"Az első próbálkozások óta nagyot javult nálunk a színvonal. A próbapénzügyőr bajtársak közül akad három-négy olyan játékos, hogy komoly erőpróbákon is megállnák helyüket."

Az ebben az időben lejátszott barátságos mérkőzéseken különösen Darmos Ferenc, Kada József, Nagy József, Szegedi Ferenc, Szeles Gyula, Szoboszlai Gyula, Trencsér János jeleskedtek.

1949-ben a Pénzügyőrségnél az asztalitenisz tevékenység tovább erősödött. A rendelkezésre álló erők lehetővé tették, hogy csapatokat indítsanak a Magyar Országos Asztalitenisz Szövetség által megrendezett III. osztályú csapatbajnokságban. A két csapatban a fent felsoroltakon kívül szerepelt még Daczó Ferenc, Dancs György, Felvinczy Ernő, Hegedűs István, Kalydy Zoltán, Kovács Ferenc, Ott Károly, Pellei Sándor, Péter Géza és Vörös Károly is.

1949. nyarán a pénzügyőr sportolók részére labdarúgásban, röplabdában és asztaliteniszben országos versenyt rendeztek. Bár a verseny végeredménye budapesti fölényt mutatott, a versenysorozat egyértelműen bizonyította, hogy vidéken is népszerű volt az asztalitenisz.

A verseny végeredménye: 1. Budapest B) csapata /Hegedűs Lajos, Nagy József, Szegedi Ferenc, Szeles Gyula, Trencsér János/

2. Budapest A) csapata (Darmos Ferenc, Kada József, Ott Károly, Vízkeleti László)

3. Nyíregyháza

A Budapest-vidék versenysorozatok alkalmával bizonyította tehetségét néhány vidéki pénzügyőr. Ilyenek voltak Veres, Darabos, Südi és Lukányi sporttársak. Lukányi János Budapestre kerülve hosszú éveken keresztül volt az Asztalitenisz Szakosztály erőssége.

Az 1949-50. bajnoki évben a Pénzügyőrség asztalitenisz csapata megerősödött, sikeresen szerepelt a bajnoki mérkőzéseken és megkezdődött a csapat körül a fiatalok - különösen a Fiumei úti és a Mátyás utcai laktanyákban lakó pénzügyőrök gyermekei- érdeklődése. Megteremtődtek az alapok egy eredményes - tömegsport alapokkal rendelkező - versenyszakosztály kialakítására.

Ebben az időszakban VÁM KASE néven a Vámigazgatóság is indított csapatot rendszeres bajnokságokban. A Vámfőigazgatóság aulájában nem csak férfiak, de tehetséges fiatal hölgyek is nagy szorgalommal ütögették a labdát. Gyimóthy Éva, Harsányi Györgyné, Szinassy Emmi, éveken keresztül voltak eredményes tagjai a későbbi női csapatnak.

Az 1949-50. bajnoki évben a Pénzügyminisztérium rendelkezett a legerősebb asztalitenisz csapattal. Pénzügy KASE néven az NB I. osztályban szerepeltek. A Csillik, Harsányi, Haulik, Bíró és Müller összeállítású csapat a legjobbak küzdelmében az első öt között végzett. A jó eredmények ellenére 1950. nyarán az él játékosaik egy része más egyesülethez igazolt és magukkal vitték az NB I. osztályban való indulás jogát is.

Mint látható 1950. év közepére a pénzügyi tárca keretei között azonos sportágakban több szakosztály is szerepelt. A szakvezetők felismerték, hogy ilyen rendszerben az erők szétforgácsolódnak, nincs lehetőség a pénzügyi tárca kebelén belül minőségi szintet elérő sporttevékenységre. Egyesíteni kellett az erőket és ez 1950. augusztusában a Pénzügyőr SE létrejöttével megtörtént. A Pénzügyőr SE egyesítette a Pénzügyőrség, a Vámfőigazgatóság és a Pénzügyminisztérium szakosztályait ez által az asztalitenisz sportágban is lehetőségeket nyújtott a minőségi versenysport megteremtésére, színvonalának folyamatos emelésére. Erre biztosítékot nyújtott a Pénzügy KASE-ból az NB. I-es múlttal rendelkező Harsányi és Müller, valamint az NB I. osztályban nem szereplők közül Bólya, Faddy, Kállay, Kerényi és Vámos átigazolása.

A Pénzügyőr SE Asztalitenisz Szakosztálya /a továbbiakban: Szakosztály/ az 1950. őszén induló bajnoki évben a Budapest II. osztályú, valamint kerületi bajnokságban indított férfi csapatokat és női csapatot. A Szakosztály első éve rendkívül eredményes volt. A Pénzügyőrök Lapja így ír a Szakosztály teljesítményéről:

"A legjobban működő szakosztály. Működésében nincs törés, sőt fokozatosan jobb és jobb eredmények elérésére képes. A szakosztály hat csapatot -33 versenyzővel- foglalkoztat állandóan a csapatmérkőzések során. A további fejlődés biztosítása közös edzőhelyiség révén volna elérhető, mert jelenleg három helyen /József nádor tér, Fiumei út, Bethlen Gábor tér/ tartják az edzéseket, ami a közös munkát igen széttagolja és megnehezíti a jó kollektív szakosztályi élet kialakítását. A csapatok jó eredményei a lelkes játékos gárda győzni akarásán kívül Harsányi György szakosztályvezető és edző bajtárs kiváló munkáját igazolják."

A részletes eredmények a következők voltak:

A női csapat a kerületi II. osztályban a második helyen végzett és felkerült az I. osztályba. A csapat tagjai voltak Gyimóthy Éva, Harsányi Györgyné, Mihály Endréné és Szabolcsi Ilona.

A férfi első csapatbajnokságot nyert és osztályozó mérkőzést játszhatott az NB I. osztályba jutásért. A csapat tagjai voltak: Harsányi György, Müller György, Lukányi János, Bólya Zoltán és Kerényi László. Az osztályozó mérkőzést az Igazságügy első osztályú játékosokkal megerősített csapatával játszottuk. A két párossal kiegészített négyes csapatmérkőzést a csapat 10:8 arányban elveszítette. A nagy küzdelemben Harsányi és Müller minden egyéni mérkőzését megnyerte, Lukányi és Bólya pedig elveszítette, így a párosok döntöttek az Igazságügy javára. Bár a bravúr ezúttal nem sikerült a férfi csapat bebizonyította, képes lehet a továbblépésre.

Kiemelést érdemel a férfi ifjúsági csapat, amely elsődlegesen pénzügyőrök gyermekeiből alakult. Az ifi bajnokság során néhány figyelemre méltó eredményt értek el. A csapatból Szabó, Sziráki, Kassay és Horváth nevét kell kiemelni. Szabó és Sziráki a későbbiekben éveken keresztül voltak erősségei a felnőtt férfi csapatoknak, egészen az NB I. osztályig eljutva.

A sikeres kezdés után az Asztalitenisz Szakosztály tovább folytatta a csapatépítést, a fiatalítás és az ésszerű külső erősítés vegyes alkalmazásával. Nem került háttérbe, a magasabb osztályba való feljutás lehetősége sem, de ez a következő évben még nem sikerült. Férfi és női csapataink azonban minden esetben érmes helyen végeztek.

A magasabb osztályba lépés a női csapatnak sikerült először. A csapatot sikerült jelentősen megerősíteni. Ez egyrészt Szénási Erzsébet Budapestre helyezésének, másrészt Földi Magda leigazolásának volt köszönhető. Mindkét versenyző gyorsan és eredményesen illeszkedett be a csapatba. A kerület I. osztályban bajnokságot nyert csapat tagjai voltak: Földi Magda, Harsányi Györgyné, Mihály Endréné /Szinassy Emmi/, Szabolcsi Ilona és Szénási Erzsébet.

A magasabb osztályba kerülésért osztályozó mérkőzést kellett játszaniuk. A női csapat az osztályozón is kitűnően szerepelt, valamennyi ellenfelét legyőzve jutott fel a Budapest I. osztályba.

A férfi csapat erősítése "házon belülről" történt. Az ifjúsági korban levő játékosok közül Sziráki és Szabó teljesítménye ugrásszerűen javult és már helyet követeltek maguknak a felnőtt csapatokban. A szakosztály vezetése bizalmat szavazott a fiataloknak és - nem erőltetve az azonnali sikereket - folyamatos játéklehetőséget biztosított számukra. Ennek eredményeként a Harsányi és Müller vezérelte csapat 1953. évben a Budapest II. osztályban bajnokságot nyert és felkerült a Budapest I. osztályba.

Az 1954. év féloldalas eredményeket hozott. Amíg a női csapat a jelentős játékerőt képviselő Sólyom Erzsébettel kiegészülve megerősödött és a Budapest I. osztályban a jónak számító negyedik helyett szerezte meg, addig a férfi csapat a kedvező eredményű fiatalítás ellenére sem tudta biztosítani helyét a Budapest I. osztályban. Ennek oka a csapat egyik legeredményesebb játékosának Müller Györgynek a katonai szolgálatra való bevonulása volt. A tehetséges fiatalok még nem tudták őt teljes egészében helyettesíteni. A szakosztály vezetése ismét a fiatalok mellett döntött. Jelentős külső erősítés nélkül, a fiatalokat versenyeztetve vállalta a bajnokságot. Bár a kiesést nem lehetett elkerülni, ez az év lehetőséget nyújtott a fiatalok további megerősödésére. Ennek eredményeként a csapat az 1955. évi bajnokságban kitűnő játékkal, veretlenül megnyerte a Budapest II. osztályú bajnokságot és ismét visszakerült a Budapest I. osztályba.

Női csapatunk az 1955. évi bajnokságban kiemelkedően szerepelt. A bajnokságot nyert Budapesti Törekvés mögött a második helyen végzett és jogot szerzett arra, hogy osztályozó mérkőzést játsszon az NB. I. osztályba jutásért. /Itt a pontosítás érdekében meg kell jegyezni, hogy az akkori bajnoki rendszerben a Budapest I. osztály közvetlenül a legmagasabb színvonalat képező NB I. osztályt követte. Férfi és női csapataink tehát ebben az időszakban, olyan bajnokságban versenyeztek, ahonnan bajnokság megnyerése esetén NB I-be lehetett kerülni. Mai mércével mérve ez megfelelne az NB I/A. osztálynak!/

Az osztályozón női csapatunk nem volt szerencsés. Mind a Pécsi Bányásztól, mind a Debreceni Bástyától 7:9 arányú vereséget szenvedtek, így a nagy bravúr, az NB I-be jutás ezúttal még elmaradt. A csapat tagjai a következők voltak: Polgáriné Sólyom Erzsébet, Szénási Erzsébet, Pördi Júlia, Dr. Bellér Béláné, Zele Margit.

Az 1956. októberi események és az ezt követő változások az asztalitenisz sportot is érintették. Számos élversenyző külföldre távozott, csapatok, szakosztályok szűntek meg. A körülmények hatására az Országos Asztalitenisz Szövetség 1957 tavaszára egyfordulós bajnokságot írt ki, ahol mind a férfi, mind a női csapatunk az NB II. osztályba kapott besorolást. Ez a bajnokság hozta meg a Szakosztály részére a nagy áttörést. Női és férfi csapatunk csoportjában egyaránt az első helyen végzett. A Pénzügyőrök Lapja így írt erről:

"Női csapatunk minden további erőpróba nélkül bekerült a legmagasabb szintet jelentő NB I. osztályba. Férfi együttesünknek azonban még körmérkőzést kellett vívnia 6 másik egyesület csapatával és az itt elért eredmény döntötte el, hogy a 7 résztvevő közül, melyik kettő kerül be az NB I-be. Csapatunk sikeresen szerepelt ezen, a Székesfehérváron megrendezett versenyen. Versenyzőink egymást múlták felül lelkesedésben, győzni akarásban, pedig sok mindennel meg kellett küzdenünk. A gátló körülmények ellenére is sikerült a Csepeli Vasas mögött a 2. helyet elérni és ezzel a férfi csapatunk is az NB I-be került."

Az osztályozó legeredményesebb versenyzője Müller György volt 21:1-es mérkőzésarányával, de kiválót nyújtott a csapatban Harsányi György, Sziráki Antal, Szabó Sándor és Lukányi János is.
................................

1957-1963
Az első NB. I-es évek
/1957-1963/

A következőkben áttekintendő időszak a Szakosztály legjobb évei közé tartozik. 1957. őszén mind a női, mind a férfi csapat az NB I. osztályban kezdte meg a tevékenységét. A szakosztályvezetés megoldandó kérdése volt, erősítse-e a csapatokat vagy a meglevő játékosállomány vegye fel a küzdelmet NB-I-es ellenfeleivel. Az a vélemény alakult ki, hogy meg kell őrizni a csapatok testületi jellegét, de az NB I-ben való tartós szerepléshez elengedhetetlen mind a női, mind a férfi csapat megerősítése egy-egy olyan szintű játékossal, akik a kiesés szempontjából jelentős mérkőzéseken betölthetik a "húzóember" szerepét.

Szerencsés választás volt a Fóris házaspár átigazolása. Fóris Mihályné állandó tagja volt korábban a magyar bajnok Ganz-Mávag csapatának. NB I-es tapasztalatai, jelentős játékereje a női csapatot erős középcsapattá tette. Fóris Mihály hosszú NB I-es múlttal rendelkező, bajnokcsapatokat megjárt, igazi játékos egyéniség volt. Átigazolását követően a testület tagja lett és éveken keresztül volt él játékosa és edzője a férfi csapatnak.

Az NB I. osztályt a két csapat a következő felállásban kezdte meg:

Női csapat

Fórisné, Polgáriné, Katonáné /Szénási Erzsébet/ , Szabóné, Kissné. A hölgyek közül csak Fórisné volt "civil", Polgáriné, Katonáné pénzügyőrök, Szabóné és Kissné pénzügyőr feleségek voltak.

Férfi csapat

Fóris, Harsányi, Müller, Szabó, Sziráki. A férfi csapatból Fóris, Harsányi, Müller pénzügyőrök, Szabó és Sziráki pedig pénzügyőr gyerekek voltak.

Úgy tűnt, hogy a szakosztályvezetés jól oldotta meg a feladatát. A két NB I-es csapat közül a hölgyek biztosan nyerték esélyes mérkőzéseiket. Fórisné és Polgáriné kiemelkedtek a női középmezőnyből és a csapatgyőzelemhez szükséges tíz győzelemből az esetek többségében 7-8 mérkőzést ketten megnyertek.

A férfiaknál - lényegesen kiegyensúlyozottabb mezőnyben - az első évben még meglátszott, hogy a csapat többsége nem rendelkezett NB I-es tapasztalattal. Számos mérkőzést vesztettek el szoros küzdelemben, rutinhiány miatt. Itt Fóris és Müller voltak a legeredményesebbek, de a győztes mérkőzéseken hasznos pontokat hozott Harsányi, Szabó és Sziráki is.
Az első NB I-es évről a Pénzügyőrök Lapja így írt:

"Asztaliteniszben úgy a férfiak, mint a nők csoportjában befejeződött az 1957-58. évi bajnokság. Az elért eredmények vizsgálatánál nem kell szégyenkeznünk, mert mindkét együttesünk - első évben szerepelnek a legmagasabb szintet jelentő NB I. osztályban - derekasan megállta a helyét. A versenyekhez szükséges rutin hiányában is jó játékkal, becsületes küzdeni akarással megszerezték azokat a szükséges pontokat, amelyekkel jogot szereztek arra, hogy továbbra is ebben az osztályban versenyezhessenek."

Végeredményben a női csapat 20 ponttal a 9. helyen, a férfi csapat pedig 15 ponttal a 10 helyen végzett.

Az 1958. év tavasza az egyéni versenyek terén is szép sikereket hozott.

Az országos bajnokságon a Fóris-Müller páros igen jó játékkal sorra győzte le ellenfeleit és megérdemelten jutott a legjobbak között -a Sidó-Berczik párral együtt- a 3. helyre.

Az országos bajnokság egyéni vigaszdíj számában Müller és Fórisné az elődöntőbe került és végeredményben a 3. helyen végzett.

Az országos bajnoksággal egy időben selejtező versenyeket rendeztek a budapesti Európa Bajnokságon való indulás jogáért. A 32-es mezőnyből Polgárinénak és Müllernek sikerült biztosítani a részvételi jogát az Európa Bajnokságon, Fórisnénak ez nem sikerült. Fóris Mihály ranglista helyezése alapján selejtező nélkül indulhatott a versenyen.

Pénzügyőrsportolók Európa Bajnokságon 1958-ban, Budapesten vettek részt először. Az erős nemzetközi mezőnyben nagy sikerekre nem számíthattunk, de versenyzőink igen értékes részsikereket értek el.

A női egyesben Polgáriné 3:1 arányban győzött Gray ellen, majd 3:0 arányú vereséget szenvedett a sokszoros páros világbajnok angol Elliottól. Fóris és Müller az európai élmezőnyhöz tartozó ellenfelektől kaptak ki az első fordulóban.

Mindhárom versenyzőnk indulhatott az első két fordulóban kiesettek részére rendezett vigaszdíj versenyen. Itt Müller szerepelt eredményesen, a 72 induló között négy győzelemmel végül is a harmadik helyen végzett.

A Fóris-Müller páros egy angol és egy csehszlovák páros legyőzésével a legjobb 16 európai páros közé került.

A felsorolt eredmények is igazolják, hogy élversenyzőink hamar beilleszkedtek a legjobbak mezőnyébe és nemzetközi megmérettetések során sem vallottak szégyent. Müller -a pénzügyőrsportolók közül először-, bár csak a "vigaszdíjban", de Európa-bajnoki érmet szerzett.

Az 1958-59. évi bajnokság előtt a szakosztályvezetésnek pótolnia kellett a férfi csapatban a versenyzéstől visszavonult Szirákit. Ezt a feladatot a még egyetemi tanulmányokat folytató Köhler Zoltán átigazolásával oldották meg. Személyében küzdőképes, jó technikai felkészültségű versenyzővel erősödtünk, aki a csapatmérkőzések során jó átlagával számos esetben segítette győzelemhez a csapatot.

Az élmezőnyhöz tartozó csapatok ellen néhány figyelemre méltó egyéni győzelmet sikerült elérnünk. Ilyen volt többek között Fórisné győzelme a válogatott Máté ellen, Müller győzelme a sokszoros magyar bajnok Gyetvai, Fóris győzelme a válogatott Pigniczky és Gyetvai ellen. A szegedi országos első osztályú versenyen Fóris Mihály és a Fóris-Müller páros harmadik helyezést ért el.

A férfi csapat a bajnokság során 19 ponttal a 9. helyen végzett.

A női csapatot kitűnő rajt után a második fordulóban jelentősen visszavetette Polgáriné betegsége. A 12. hely elérése azonban ilyen körülmények között is biztosította a bennmaradást.

Az 1959-ben megtartott tisztújító egyesületi közgyűlésen változott a szakosztály vezetése. Szegedi Ferenc helyett Kaslik István lett a szakosztály vezetője. Kaslik István Miskolcon tagja volt az asztalitenisz csapatnak. Budapestre kerülése után aktivizálta magát a Szakosztály munkájában és hatékonyan támogatta azt. Harsányi György a női csapat, míg Fóris Mihály a férfi csapat szakmai munkáját irányította. Az intéző továbbra is Geréb Zoltán maradt.

Az 1959-60. bajnoki évben mind a női, mind a férfi csapat erősödött. A női csapathoz került Prim Zoltánné, aki korábban éveket játszott NB I-es csapatoknál. Fórisné és Polgáriné mellett jelentős erőt képviselő harmadik ember volt. A férfi csapat Dr. Erőss Gézával erősödött. Dr. Erős Géza kitűnő sportember volt. Magyarországra költözése előtt Romániában asztaliteniszben, teniszben, vívásban tagja volt a nemzeti válogatottnak. E mellett mintegy hat-hét nyelven beszélő külkereskedelmi szakember, aki munkája mellett, közel hat éven keresztül erősítette, majd néhány éven keresztül edzőként irányította, a féri csapatot. Távozott ugyanakkor a férfi csapattól Köhler Zoltán, aki egyetemi tanulmányainak befejezése után abbahagyta az aktív sportolást.

A csapatok formai megerősödése nem hozta azt az eredményt, amelyet a szakvezetés elvárt volna. Mind a női, mind a férfi csapat biztosan hozta ugyan a bennmaradáshoz szükséges pontokat, de középmezőnyhöz tartozó csapatok ellen több nem várt vereséget szenvedtünk. A női csapatnál visszatérő betegségek, a férfi csapatoknál pedig munkahelyi és tanulmányi elfoglaltságok miatt nem tudtunk minden esetben, a legjobb összeállításban kiállni.

A csapatmérkőzések során Fóris ismét legyőzte Gyetvait és három mérkőzést nyert a válogatottakkal felálló bajnokcsapat a V. Meteor ellen. Ezen a mérkőzésen a tartalékként beállt ifjúsági játékosunk Virág legyőzte a válogatott Földy Lászlót. A Spartacus ellen Müller legyőzte a válogatott Halpertet, a Vörös Meteor elleni második mérkőzésen pedig Sidó Ferencet. Ez utóbbi mérkőzésen Harsányi Földy, Fóris pedig Péterffy ellen nyert. /A bajnokcsapat nagy küzdelemben csak 10:6-ra tudott nyerni./ A Spartacus elleni második mérkőzésen Fóris és Müller is legyőzte Pigniczkyt.

A Budapest Bajnokság nemzetközi mezőnyében kitűnően szerepelt Fóris Mihály, aki Péterffy Miklós és a jugoszláv válogatott Hrbud legyőzésével az első nyolc közé jutott, ahol nagy küzdelemben Sidó Ferenctől szenvedett 3:1 arányú vereséget.

Az 1960-61. bajnoki év két ellentétes félévet hozott. Az őszi fordulót mind a női, mind a férfi csapat a szokott eredményekkel kezdte és számítani lehetett a korábbi évekhez hasonló-, a férfiaknál Gáti István leigazolásával jobb teljesítményre.

A férfiaknál az Erőss, Fóris, Gáti és Müller összetételű csapat talán a legerősebb volt az NB I-es évek során. A négy - közel azonos képességű - versenyző közül bármelyik képes volt kimagasló eredményekre és ez a csapat egységességét biztosította.

A női csapat továbbra is Polgárinéra és Fórisnéra épült. Mellettük Szabóné, Kissné, a későbbiekben Ugrainé és Imre játszottak a csapatban.

Kiemelkedő eredmény volt a férfi csapat győzelme az Egyetértés, a Győr ellen, valamint a Vörös Merteor elleni újabb szoros -6:10 -es- eredmény, amelynek alakulása során Fóris és Müller is legyőzték Sidó Ferencet.

Az őszi fordulót, minkét csapat a 8. helyen zárta.

A tavaszi fordulóban - a Fóris házaspár távozása miatt - csapataink szereplése lényegesen gyengébb volt, különösen a női csapat érezte meg Fórisné hiányát. A bennmaradást ennek ellenére mindkét csapat biztosította. Kiemelkedő eredményekről ebben az időszakban nem lehet beszélni. Örvendetes, hogy egy-egy alkalommal a férfi csapatban saját nevelésű ifjúsági játékos is helyt kapott.

Az 1961-62. bajnoki évet férfi csapatunk Erőss, Gáti, Müller és Szabó összeállításban kezdte meg. A bajnokság folyamán helyt kapott még a csapatban Sidó Géza és Gosztonyi József is. A bajnoki rendszer átszervezése eredményeként az eddigi négyes csapat kiegészült két páros mérkőzéssel. Ez csapatunk számára kedvező volt, mert mind a Gáti-Müller, mind az Erőss-Sidó páros általában eredményesen szerepelt. /A Gáti-Müller páros mindössze egy vereséget szenvedett a bajnokság során./

Müller eddigi legjobb NB I-es évét nyújtotta, de kitűnően szerepelt Eröss és Gáti is. Szabó a fontos mérkőzéseken hozta a szükséges kiegészítő mérkőzéseket. Ennek eredményeként a férfi csapat Fóris nélkül is megszerezte a bajnokság 10. helyét és biztosította a további NB I-es szereplést.

Nem volt ilyen eredményes a női csapat, amely Fórisné távoztával elvesztette egyik erősségét. Polgáriné hiába nyerte mérkőzéseit a csapat többi tagja - Szabóné, Imre, Ugrainé - nem tudta a győzelemhez szükséges további mérkőzéseket megnyerni. A bajnokság második felében Polgáriné feladta az egyoldalú küzdelmet és visszavonult az aktív versenyzéstől. A csapat így még jobban meggyengülve, győzelem nélkül végzett a bajnokságban és kiesett az NB II. osztályba.

Az 1962-63. évi bajnokság során férfi csapatunk az NB I. osztályban, női csapatunk az NB II. osztályban szerepelt. A férfi csapat előző évi sikeres szereplése után a szakosztályvezetés hasonló folytatást várt. Ez azonban nem következett be! A bajnoki év folyamán a csapat két eredményes versenyzője Gáti István és Müller György nem minden mérkőzésen tudott a csapat rendelkezésére állni. Gáti a jogi egyetemen tanult, vizsgakötelezettségei és több alkalommal betegség miatt volt kénytelen távol maradni az edzésektől és a versenyzéstől. Müller bentlakásos felsőfokú tanfolyamon tanult és mellette harmadéves volt a jogi egyetemen. Az edzések hiánya mindkettőjük eredményein meglátszott. A csapat ennek ellenére időnként szoros mérkőzéseket játszott, de a győzelmekre már nem volt lehetősége.

A fenti helyzet kényszerű lehetőséget biztosított a közvetlen utánpótlás szerepeltetésére. Sidó Géza, Gosztonyi József, Sugár Tibor és Wirth Endre mellett a férfi csapatban szóhoz jutottak tehetséges ifjúsági versenyzők, akik közül Bíró Pál, Bíró László, Mikes Károly és Herendi Iván - ha az NB I-es szintet még nem is érték el - bizonyították, hogy lehet rájuk számítani a jövőben. A rendkívül meggyengült női csapatnak - megfelelő szintű utánpótlás hiányában - az NB II. osztály is nehéznek bizonyult, de a bennmaradást sikerült biztosítaniuk.

Az 1962-63. évi bajnokság lezárta a Szakosztály folyamatos NB I-es szereplését. A női csapat öt éven, a férfi csapat hat és fél éven keresztül szerepelt a legjobbak között.
Az NB I. osztályban a következők voltak a legeredményesebb pontszerzők

Hölgyek
Fórisné a mérkőzéseinek 68%-át,
Polgáriné a mérkőzéseinek 68 %-át,
Ugrainé a mérkőzéseinek 34%-át,
Szabóné a mérkőzéseinek 30%-át,
Imre a mérkőzéseinek 25%-át,
Kissné a mérkőzéseinek 20%-át
nyerte meg.

Férfiak
Fóris a mérkőzéseinek 64%-át,
Müller a mérkőzéseinek 54%-át,
Gáti a mérkőzéseinek 50%-át,
dr. Erőss a mérkőzéseinek 38%-át,
Harsányi a mérkőzéseinek 30%-át,
Szabó a mérkőzéseinek 25%-át,
Köhler a mérkőzéseinek 23%-át
nyerte meg.

A Szakosztály férfi csapatainál az ifjúsági versenyzők minőségi szintje már megközelítette a felnőttekét és ez - mint a későbbiekben látni fogjuk - az NB II. osztályban eredményes fiatalítást tett lehetővé. A női csapatoknál az utánpótlás nem volt ilyen erős és az NB II-ben való sikeres szereplés érdekében itt jelentős erősítésre volt szükség.

A Szakosztály rendszeresen részt vett az V. kerületi Szövetség által rendezett versenyeken. Müller két alkalommal nyerte meg a kerületi egyéni bajnokságot és eredményesek voltak a párosok is. Az V. kerületi Szövetségben jelentős társadalmi munkát végzett Geréb Zoltán és Karányi Tihamér. Két kollegánk időközben elhunyt. Az V. kerületi Asztalitenisz Szövetség jelenleg is évente versenyt rendez emlékükre.

1964-1976
Fiatalítás eredményekkel
/1964-1976/

Az NB I. osztályból kiesve a szakosztályvezetés legfontosabb feladata az NB II. osztályban való sikeres szereplés biztosítása volt. Ez a férfi csapatnál a rendelkezésre álló erőkkel, a női csapat esetében csak megfelelő erősítéssel volt elérhető.

Az NB II. osztályú csapatbajnokságot a férfiaknál az NB I-ben is helytállt Erőss, Müller, Gosztonyi, Sidó és Wirth alapfelállású csapat kezdte meg, amely időközönként kiegészült a még ifjúsági korú Bíró Lászlóval, Herendi Ivánnal, Mikes Károllyal. A csapat a bajnokságban a második helyen végzett..

A női csapat a korábbi évhez képest jelentősen megerősödött. Szivákné, Fogarasi, Imre és Ugrainé személyében rutinos, megbízható versenyzők fémjelezték. Mellettük Sági Erzsébet és a még ifjúsági korú Hudák Klára szerepelt a csapatban. A szakosztályvezetésnek sikerült olyan csapatot összehozni, amely versenyben volt a bajnoki cím megszerzéséért is. Ha ez nem is sikerült, de a női csapat is biztosította a bajnokságban a második helyezést.

A szakosztály folyamatos működésének biztosítása érdekében mindkét csapatnál jelentős erőfeszítéseket tettek az utánpótlás nevelésére. A női csapatnál Hudák Klára, Sági Erzsébet mellett Gaál Edit, László Ilona, Markos Éva fejlődtek legjobban és sikeresen szerepeltek a tartalék és ifjúsági csapatokban.

A férfiaknál a már említett Bíró, Herendi és Mikes mellett legalább tíz serdülőkorú versenyző látogatta az edzéseket. Közülük Emőd Pál, Hagyák Emil, Haraszti Jenő, Kopcsányi László, Lánczi Ferenc, László Imre, Lövétei István, Orosz Tibor, Tandory Sándor hosszú éveken keresztül alkották a különböző szintű csapatok gerincét.

Az 1964. évben kitűnően szerepelt mind a női mind a férfi csapatunk a Népköztársaság Kupában. A hölgyek Budapesten, a férfiak Gyulán veretlenül lettek csoportelsők a selejtezők során és bekerültek az országos döntőbe. Mikes Károly kerületi ifjúsági versenyt nyert, ahol második Herendi Iván lett. Bíró László veretlenül nyerte az V. kerületi felnőtt Tizek Bajnokságot, ahol Herendi negyedik, Mikes ötödik lett. Ugyanezen a versenyen a hölgyeknél Hudák a harmadik, Sági a hetedik helyet szerezte meg.

A szakmai munka eredményességének növelése érdekében Harsányi György, Müller György és Sídó Géza a Testnevelési Főiskolán edzői diplomát szereztek.

1965. évben a férfi csapatnál folytatódott a fiatalítás. Rendszeresen helyet kaptak a csapatban Bíró, Herendi, Mikes és esetenként Emőd és Haraszti. Ez néha az eredményességet csökkentette ugyan, de távlatilag helyes lépésnek bizonyult. Kedvezőtlenül befolyásolta a csapat teljesítményét Müller súlyos sérülése /labdarúgás közben a csuklóját törte el/ és Erőss dr. többszöri távolléte. Az őszi forduló utolsó mérkőzésein azonban már mindketten versenyezhettek, így a csapat bennmaradását nem fenyegette veszély.

Kiemelkedő éve volt 1965 a női csapatnak. A Szivákné, Fogarasi, Imre, Hudák, Sági összetételű csapat mérkőzéseinek többségét nagy fölénnyel nyerte meg és elsőként végezve ismét felkerült az NB I. osztályba.

Kitűnően szerepelt ebben az évben az utánpótlás. A női csapatnál az ifjúsági Hudák az egyik legeredményesebb pontszerző volt /75%/.

A férfiaknál első helyezést ért el az V. kerületi felnőtt I. osztályban a csupa ifjúsági játékosból álló csapatunk. Itt kiemelkedő volt Emőd Pál 90%-os teljesítménye.

Az Emőd – Haraszti - Kopcsányi összetételű ifjúsági csapat az I. osztályú ifjúsági bajnokságban a Postás és a Spartacus - későbbi felnőtt válogatottakkal /Klampár, Tímár, Marosffy/ felálló - csapata mögött az előkelő 3. helyet szerezte meg. Emőd Pál és Haraszti Jenő tagja volt az ifjúsági válogatottnak és szerepeltek a Szombathelyen megrendezett serdülő és ifjúsági Európa Bajnokságon is! Haraszti középiskolás bajnokságot nyert!

Az 1966. évet a női csapat NB I-es szereplése, a férfi csapatnál a fiatalítás megvalósítása, a csapatépítés befejeződése jellemezte.
A női csapat az NB I. küzdelmeiben, erősítés hiányában nem tudott jelentős szerepet vállalni. Érződött a női NB I. és az NB II. közötti nagy színvonalkülönbség. Ami az NB II-ben bajnoksághoz is elég volt, az, az NB I-ben való bennmaradáshoz kevésnek bizonyult. A csapat minden mérkőzést becsülettel teljesített, legjobb pontszerzői Szivákné és Hudák voltak.

Bár ebben az évben Erőss dr. még tagja volt a férfi csapatnak, a fiatalok egyre inkább helyet követeltek maguknak. Az év végére a férfiaknál kialakult a jövő csapata, amely csupa saját nevelésű fiatal játékosból állt, a tapasztalt Müller vezérletével.

Ebben az évben Emőd Pál a Budapest Ifjúsági Tizek bajnokságán második, Haraszti 5. helyezést ért el. A serdülők versenyén Tándori Sándor 5 helyezést ért el. Az V. kerületi egyéni bajnokságot Müller nyerte, a párost a Kopcsányi-Müller pár. Az ifjúsági számban Haraszti Jenő 2., Emőd és Kopcsányi 3. helyezést ért el.

Az 1967. évben női csapatunk jelentősen meggyengült. Szivákné és Imre átmenetileg nem tudtak rendelkezésre állni, így a csapatban az ifjúsági játékosok jutottak szóhoz. Hudák mellett László Ilona. Markos Éva, Sipos Piroska, Sági Erzsébet játszott a csapatban. Bár Hudák mérkőzéseinek többségét megnyerte, a csapat végül is a 10. helyet szerezte meg a bajnokságban. A gyengébb helyezés ellenére ez az év jól szolgálta a fiatalok fejlődését.

Jó évet mondhatott magának a férfi csapat, ahol személyi változások történtek. Dr. Erőss Géza befejezte aktív pályafutását. Helyére a csapatba került Hubik Tibor, aki a Dunakeszi csapatában ellenfélként már többször találkozott versenyzőinkkel. Személyében jelentős játékerőt képviselő versenyzővel erősödtünk. Ennek megfelelően a férfi csapat egy kivétellel sorra győzte le ellenfeleit és a bajnokság végén a Szegedi Kender mögött a második helyen végzett. A bajnoki címet eldöntő két mérkőzésen a korábbi évben az NB I-ből kiesett Szegedi Kender nagy küzdelemben, 11:9 és 12:8 arányban bizonyult jobbnak. A csapatban Haraszti, Herendi, Hubik és Müller játszott a legtöbbször, de játéklehetőséget kapott Bíró, Mikes és a még ifjúsági korú Hagyák is.

Négyévi kemény munka eredményeként a megfiatalított férfi csapat bebizonyította képes arra, hogy az NB II-ben a bajnoki címért is versenyben legyen.

A fiúk az ifjúsági bajnokságban a 3., a serdülőben a 6. helyet, a lányoknál az ifjúságiak és a serdülők egyaránt a 2. helyet érték el. A leány csapatokban már bontogatta szárnyait Sidó Gertrúd és a három Kappeller lány, Ági, Gabi és Zsuzsa, akik egy-két év múlva a felnőtt csapatot alkotják majd.

1968-ban a Szakosztály tevékenysége ismét felfelé ívelt. Míg azonban a férfi csapatnál a jó eredményeket egy fiatal erőkből álló erős csapat érte el, addig a női csapatnál Szivákné és Imre visszatérése jelentette az erősödést.

A bajnokság végén az NB II. osztályban a férfi csapat nagy küzdelemben bajnokságot nyert, a női csapat pedig a 2. helyen végzett.

A férfi csapat osztályozót játszott az NB I. osztályba jutásért. Az NB II. csoportgyőztesei mellett az osztályozón az NB I-ből kiesett két csapat vett részt. Ezt az akadályt már nem tudtuk sikerrel venni. Az osztályozóról a válogatott Börzseivel felálló OGSC, valamint a Jónyer Istvánnal felálló Diósgyőr jutott az NB I-be, így csapatunk továbbra is az NB II. osztályban szerepelhetett.

A férfi csapatból kiemelkedett Hubik és Müller, de valamennyi játékos átlagon felül teljesített. A női csapatból meg kell említeni Hudák közel 90%-os győzelmi arányát.

1969-ben átszervezték a férfi csapatbajnokságot. Ennek következtében a korábbi négyes csapattal szemben ötös csapatok vettek részt a bajnokságban. Az NB II. mezőnyét az NB I-ből kiesők és a korábbi NB II. csoportok első négy helyezettjei alkották. A bajnokság így jelentősen erősödött, a fiataljaink részére további fejlődési lehetőséget biztosított.

A férfi csapat ötödik emberként kiegészül Hagyák Emillel, aki már a korábbi években is szerepelt a csapatban. Szerencsés helyzet volt, hogy az ötös csapatban bármelyik játékos képes volt 2-3 mérkőzés megnyerésére. Ez az esetek többségében megteremtette a győzelem lehetőségét. Ennek megfelelően férfi csapatunk a bajnokság félidejében a második helyen állt. Az őszi fordulóban azonban Müller és Hubik sérülése negatív eredményekben is megmutatkozott, így csapatunk a bajnokságot a negyedik helyen zárta.

Hasonlóan alakult a női csapat eredménye is. Jó kezdés után Hudák Emilia külföldre távozása miatt a csapat meggyengült és a bajnokság vége felé folyamatosan két fiatalt - Sidó Gertrudot és Kappeller Ágit - szerepeltetve végzett a negyedik helyen.

Az 1970. évben tovább folytatódott csapataink sikeres szereplése. A női csapatban - most már állandó csapattagként - bemutatkozott Kappeller Ági, Kappeller Gabi és Sidó Gertrud. A tapasztalt Szivákné és Imre mellett a fiatalok jól helytálltak és az NB II. bajnokság végére az ötödik helyen végeztek. A Kappeller testvérek és Sidó hatékony közreműködésével sikeresek voltak ifjúsági csapataink is.

A férfi csapat Cegléden váratlan vereséggel kezdett, de ezt követően sorra nyerte mérkőzéseit és az őszi forduló után az első helyen volt. A tavaszi fordulóban ezt a helyet sikerült megtartaniuk. Férfi csapatunk bajnoksággal és az NB I. osztályba való felkerüléssel ünnepelte a PSE huszadik születésnapját.

A szakosztályvezetés újra találkozott a már ismert kérdéssel; erősítsünk az NB I-ben vagy saját erőből próbáljunk meg bennmaradni? Az utóbbi döntés született. Azok játszanak az NB I-ben, akik kiharcolták a feljutást! Ez a döntés - bár elismerést jelentett - nagy felelősséggel terhelte a fiatal csapatot. A bennmaradáshoz le kellett győzni két riválisunkat, a Dunaújvárost és a Szegedet. Bár a rajt kitűnően sikerült -19:6 arányú győzelem a Dunaújváros ellen - a Szegedtől szoros vereségeket szenvedtünk, és ez a kiesést jelentette. A bajnokság során voltak kiemelkedő egyéni teljesítmények - pl. Hubik és Müller győzelme a válogatott Geregely Gábor ellen, Herendi 5 győzelme a Dunaújváros ellen - de az NB I-re jellemző erős versenyzőktől elszenvedett sorozatos vereségek megtépázták az önbizalmat és ez a kiesési rangadókon hátrányosan éreztette a hatását.

Az NB I-ben Hubik és Müller közel 40%-os, Hagyák, Haraszti és Herendi 2O-22%-os teljesítményt nyújtott.

Az 1972-1975. éveket a változatos eredmények jellemezték.

A női csapatban kiemelkedő eredményeket ért el Kappeller Ágnes és a csapat megerősödött a hozzánk igazolt Harasztiné Kovács Edittel, aki mögött sikeres NB I-es múlt állt. Ez eredményekben is megmutatkozott: a csapat többször dobogóra került, egyértelműen az NB II. legjobb csapatai közé tartozott. 1975-ben azonban a csapatnál a válság jelei mutatkoztak! Családi okokból többen - Harasztiné, Imre - abbahagyták az aktív versenyzést és megvált a csapattól Sidó Géza is a csapat edzője, aki munkahelyi lekötöttsége miatt - az országos parancsnokság Gazdasági Osztályát vezette nyugállományba vonulásáig - már nem tudta vállalni az edzések vezetését. A Kappeller testvérek közül Ági és Gabi átigazoltak más egyesületbe, Sidó abbahagyta az aktív versenyzést. Ilyen körülmények között a szakvezetés 1976. évi bajnokságra női csapatot már nem nevezett.

A női csapat 25 éven keresztül képviselte a Szakosztályt, sok sikert, elismerést szerezve a Pénzügyőr Sportegyesületnek. Polgáriné, Fórisné, Szivákné, Hudák, Kappeller Ági, Harasztiné személyében olyan versenyzőkkel rendelkeztünk, akik a legjobbakkal is felvehették a küzdelmet, de a csapat most nem említett tagjai is helytálltak.. Köszönet jár az eredményekért Harsányi György és Sidó Géza edzőknek, akik megteremtették az eredmények eléréséhez a lehetőségeket.

A női csapatban való szerepléséről, a csapat utolsó éveiről így nyilatkozott egyik saját nevelésű játékosunk.
Miller Jánosné Sidó Gertrúd. Mintegy 10 évet töltött a Szakosztálynál. Saját nevelésű játékos, aki éveken keresztül volt erőssége az NB II. osztályú női csapatunknak. Édesapja és a sport révén erősen kötődött a testülethez, itt találta meg életpályáját is. Jelenleg az országos parancsnokság osztályvezetője, elismert testületi szakember. Kérdésemre a női szakosztályban eltöltött éveiről a következőkben számolt be:

Az asztalitenisszel budaörsi házunk udvarán ismerkedtem meg. Az ott felállított asztalon ütögettük a labdát húgommal, édesapánkkal. Édesapám Sidó Géza a PSE férfi szakosztályának versenyzője volt ebben az időben, később a női csapat edzőjeként is tevékenykedett. Az asztalitenisz alapelemeire ő tanított meg.

9 éves lehettem, amikor levitt magával az edzésekre, ahol megismerkedtem az ott sportoló lányokkal és fiúkkal, valamint az akkor már jó eredményeket elért idősebb női versenyzőkkel is. Megtetszett a játéklehetőség és rendszeres látogatója lettem az edzéseknek. Nagy szeretettel emlékszem vissza Harsányi György edzőnkre, aki nagyon sokat foglalkozott velünk és csiszolta stílusunkat és a játékosok közül Hudák Emmára, aki sajátos egyéniségével és stílusával meghatározó színfoltja volt a női csapatnak.

Néhány évi edzés után bekerültem a serdülő, majd az ifjúsági csapatokba, de játszottam már ekkor a felnőtt tartalékcsapatban is. Ebben az időszakban, alakulóban volt egy lelkes fiatal csapat, amelynek tagja rajtam kívül a három Kappeller lány volt, Ági, Gabi és Zsuzsa. Serdülő és ifi korunkban is értünk el érmes helyezéseket a csapatversenyeken. Amikor az idősebb versenyzők közül néhányan visszavonultak, esetenként bekerültem az első csapatba is. Az igazi élményt azonban az jelentette, amikor néhány év múlva már mi alkottuk az első csapatot is, csupa saját nevelésű, jókedvű fiatal lány. Amikor hozzánk került Harasztiné Kovács Edit is, igazán jó csapat lettünk.

Néhány szót kell mondanom a Kappeller lányokról. Náluk az egész család imádta az asztaliteniszt. Szüleik velünk jöttek a vidéki versenyekre is, amelyek legszebb emlékeim között szerepelnek, ahol esténként felejthetetlen hangulat uralkodott és mindenki nagyon jól érezte magát. Számomra egészen 19 éves koromig a sport jelentett mindent, szabadidőm jelentős részét az edzések és a versenyek töltötték ki. Úgy érzem ez nem volt hiába való, mert a rendszeres sportolás hatását még ma is érzem, emlékeim pedig a mai napig sem halványodtak el.

Harasztiné kivételével szinte egykorúak voltunk a lányokkal. Ez később a csapat széthullását is jelentette, hiszen egyszerre fejeztük be iskoláinkat és kezdtük kialakítani életünket. Ki egyetemen tanult tovább, volt, aki férjhez ment vagy dolgozni kezdet. Az eltérő életpályák befolyásolták a csapat sorsát is. Össze nem egyeztethető elfoglaltságok miatt, edző édesapám hivatali leterheltsége következtében nem volt lehetőség a közös munka folytatására. A női csapatot feloszlatták. Nagyon sajnálom, hogy így történt és mindig sok szeretettel fogok emlékezni a Szakosztálynál eltöltött szép évekre.

Az aktív sportolás befejezése után kapcsolatom a testülettel nem szakadt meg, a testület dolgozója lettem és vagyok ma is. Remélem, hogy egyszer újra lesz a sportegyesületnél női asztalitenisz csapat és abban elsősorban hozzám hasonló pénzügyőr gyerekek fognak majd sportolni.

1972-ben a férfi csapat meggyengült Hubik Tibor eligazolásával. Ennek ellenére a csapat jól kezdett és dobogós helyezésre volt esélyes. A férficsapatoknál szokásos "betegség" azonban bennünket is elért. Hagyák és Tandori katonai szolgálatra bevonult. Helyettük előtérbe került Emőd Pál, László Imre és Orosz Tibor szerepeltetése. Saját nevelésű fiataljaink az első félévi eredményekre támaszkodva, bravúrosan biztosítani tudták a dobogós helyezést.

Ezt követően újabb gondot jelentett Herendi Iván tartós sérülése. A csapat így 1973-ban csak a 7. helyet tudta megszerezni. Örvendetes viszont, hogy a közvetlen tartalékok közül sor került már Majsai Károly szereplésére, továbbá kitűnően versenyeztek serdülő és újonc korú játékosaink. Maczenkó Ferenc, Horváth Gábor és Kovách András serdülő bajnokságot nyertek, a Horváth, Kovách összetételű újonc csapat az először megrendezett újonc csapatbajnokságon az előkelő ötödik helyezést érte el. Csak a KSI, a Postás, a Spartacus és a Ganz-Mávag előzte meg a mieinket. Második csapatunk a második csoportban első, az összesítésben a 13. lett. Ebben a csapatban Biró Károly csoportjában veretlen maradt.

Horváth Gábor és Kovách András pénzügyőr gyerekek. id. Horváth Gábor az országos parancsnokság dolgozója, ez idő tájt már a szakosztályvezetői tisztet is ellátta a Szakosztálynál, Kovách András édesapja többek között a Pénzügyőrök Lapja szerkesztője is volt, korábban - fősportja a röplabda mellett - maga is asztaliteniszezett.

1976-ban a Geri Lászlóval megerősödött csapatunk végig harcban volt az érmes helyezésért, végül is csak a negyedik helyet sikerült megszerezni a harmadik helyezettel, azonos pontszámmal. Ebben az időszakban a felnőtt csapat edzését Herendi Iván vette át.

Az Országos Egyetemi és Főiskolai Bajnokságon Geri László csapatban I., párosban II., egyéniben III. helyezést ért el. Ugyanitt Majsai Károly vegyes párosban lett második.

Az 1976. évi teljesítményt a Pénzügyőrök Lapja így értékelte:

"Az elért eredményekkel csapataink az 1976. évre tervezett célkitűzéseiket túlteljesítették. Mérlegük 118 csapatbajnoki mérkőzésből 97 győzelem, 7 döntetlen és 14 vereség."

Az 1976. évi bajnokság befejezése után Herendi Iván és Dr. Müller György befejezte aktív játékos-pályafutását.

A Szakosztályban való tevékenységéről e korszak egyik kiemelkedő egyénisége így nyilatkozik:

Herendi Iván a Szakosztály versenyzője majd edzője volt több mint tizenöt éven keresztül. Saját nevelés. Életét összekötötte az asztalitenisszel. Jelenleg a BVSC Asztalitenisz Szakosztályának szakmai igazgatója, az Országos Asztalitenisz Szövetség utánpótlás szekciójának vezetője, de éveken keresztül volt a görög válogatott edzője is. Számos klasszis versenyző nevelője. Kérdéseimre a következőket válaszolja.

Mit jelentett számodra a Pénzügyőr SE Asztalitenisz Szakosztálya, az ott eltöltött évek?

Nagyon fiatalon kerültem a Pénzügyőrhöz. Szerencsém volt, mert abban az időben a Pénzügyőrnél összejött jó néhány tehetséges fiú, akikben volt ambíció, szerették az asztaliteniszt és hajlandók voltak tenni annak érdekében, hogy az eredményekben előbbre jussanak. Ez önmagában még nem lett volna elég a sikerekhez, de volt a Pénzügyőrnél néhány olyan vezető, edző, akik biztosították azokat a feltételeket, amelyek között ambícióinkat meg tudtuk valósítani. Gondolok itt kezdetben Harsányi Györgyre, majd hosszú éveken keresztül a te tevékenységedre. A Pénzügyőrben mindenki otthon érezte magát, barátságok alakultak és az eredmények sem maradtak el. Senkit sem kellett ösztökélni a munkára. Jellemző, hogy az iskolai szünetekben napjainkat kora reggeltől a Pénzügyminisztérium alagsorában töltöttük és gyakoroltunk. Az pedig természetes volt, hogy ezután részvettünk a délutáni közös edzéseken is.

Felejthetetlenek voltak az esztergomi edzőtáborozások, ahol a kemény edzések mellett remek hangulat uralkodott. Az asztalitenisz mellett kiegészítésként sokat fociztunk, a hosszú utakat, a feszültségeket humorral oldottuk fel. Ma a BVSC-ben pszichológus segítségét vesszük igénybe a felkészülésnél, a versenyek alatt, mi annak idején - igaz más körülmények között - ösztönösen éreztük, hogyan kell egy közösséget 25-30 különféle egyéniség részére vonzóvá, elfogadhatóvá tenni. A legutóbbi ifjúsági Európa Bajnokság feszült légkörében a régi pénzügyőrbeli történetekkel, az általunk kreált "idétlen szövegekkel" sikerült elterelni a versenyzők figyelmét az előttük álló feladatok nyomasztó súlyáról. A "Pénzügyőr hagyományok" ily módon is tovább élnek.

Visszatérve a kérdés lényegére az én sorsomat a Pénzügyőrben eltöltött évek, az ott kapott impulzusok döntően befolyásolták. Megszerettem a sportágat, szívesen végeztem az edzéseket. Később új érzések jelentkeztek bennem. Rájöttem, hogy az egyéni sikereknél nagyobb örömet nyújt számomra, ha az általam felkészített versenyzők érnek el sikereket. Ezért vállaltam el a Pénzügyőr csapatának edzését és ez vezetett végső fokon a BVSC felé, ahol elgondolásaim megvalósításához nagyobb lehetőségeket láttam. A Pénzügyőr SE Asztalitenisz Szakosztályában eltöltött évek döntően befolyásolták pályamódosításomat és eredményezték azt, hogy jelenleg is a sportágban tevékenykedek.

Milyen eredményekre emlékszel vissza szívesen?

Sok jó mérkőzést játszottunk, de számomra a legemlékezetesebb az NB I-be való felkerülésünk volt. Ma is őrzöm az akkori sportújságot, amelyben ott virított a fényképünk. Túlzás nélkül mondhatom, hogy nem sok példa volt arra, hogy saját nevelésű - teljesen amatőr alapokon álló - versenyzőkből, a kiesés rémétől elindulva, hét év alatt az NB I-ig tudtunk menetelni. A mai megváltozott - a pénz által irányított - világban sajnos erre már nem sok lehetőség van.

Nagyon emlékezetesek voltak a Nemzetközi Pénzügyi Tornák. Egész évben nagy verseny volt az utazásért, hiszen ezek az utak megnyitották számunkra a világot és sportértékük is jelentős volt. Emlékszem az olaszországi Gradóban a Müller, Haraszti, Herendi összeállítású csapatunk torna győztes is volt. Az én egyéni sorsomat is jelentősen befolyásolta ez a nemzetközi torna. Egy Párizsban megrendezett tornára az akkori munkahelyem nem engedett el és ez döntően befolyásolt abban, hogy az asztaliteniszt válasszam főhivatásommá.

Milyen a kapcsolatod jelenleg a Pénzügyőrrel?

A személyes kapcsolatok soha nem szűntek meg. A baráti viszony megmaradt a régi sporttársakkal. Ezt bizonyítja a Pasaréten, a közelmúltban megrendezett harmadik baráti találkozónk, amelyre a régi sporttársak döntő többsége eljött és nagyon kellemes körülmények között emlékeztünk vissza közös múltunkra.

Több alkalommal irányítottunk át a BVSC-ből fiatal játékosokat a Pénzügyőrbe és az utánpótlás versenyeken figyelemmel kísértem a Pénzügyőr gyerekek szereplését. Úgy gondolom a Pénzügyőrben mindig hagyomány volt a fiatalokkal való foglalkozás. Örömmel tapasztalom, hogy ez ma is működik, hiszen a nemrég elkészített értékelésünk szerint a Pénzügyőr jelenleg országosan harmadik helyezést ért el az utánpótlás pontok megszerzésében. Ez nagyon szép eredmény, hiszen a Pénzügyőr nem tartozik az úgynevezett nagy egyesületek közé. Külön figyelmet érdemel a válogatottban szereplő Jakab János, aki serdülő csapatban Európa bajnok és több Országos bajnoki címmel rendelkezik. A Pénzügyőr büszke lehet arra, hogy egy ilyen szintű versenyzőt tudott a rendelkezésére álló lehetőségek keretei között kinevelni. Kívánom, hogy az elkövetkezendő ötven évben a Pénzügyőr SE Asztalitenisz Szakosztálya eredményesen őrizze hagyományait.

1977-1980
MEGMARADNI AZ NB II-BEN
/1977-1980/

1977-re az NB-I-et is megjárt csapatból már csak Emőd Pál maradt meg. Haraszti, Herendi, Müller abbahagyták az aktív versenyzést, Hubik és Hagyák más egyesületbe igazolt. Néhányan /Geri és László/ katonai szolgálatukat töltötték.
A szakosztályvezetés - Herendi, Müller edzők, Horváth Gábor szakosztályvezető - jelentős döntés előtt álltak. Abban egyetértés volt, hogy az NB II. osztály megtartásához külső erősítésre van szükség, de nem így az erősítés mértékében. A Szakosztály nagyon népszerű volt. Sokan és szívesen jöttek hozzánk játszani a sportágat amatőr alapon űző, jó NB II. színvonalú játékosok. Ugyanakkor már döngették az NB II-es színvonal kapuját az újabb saját nevelésű fiatalok, akik közül Majsai Károly, Bíró Károly, Horváth Gábor, Nagy Ferenc, Kovách András a tartalékcsapatokban figyelemre méltó eredményeket értek már el.

Az ütköző álláspontok szerint egy-két fő erősítés mellett a fiatalok játékát kellett volna előtérbe helyezni, illetőleg jelentős erősítéssel az NB II. élmezőnyébe vinni a csapatot. Az utóbbi álláspont képviselői győztek. Az 1977. bajnoki évet a csapat a következő kerettel kezdte meg:

Bíró Károly, Darvas Ferenc, Darvas László /a hajdani kitűnő konferanszié Darvas Szilárd fiai/, Emőd Pál /ma elismert gazdasági újságíró/, Faragó István, Horváth Gábor, Majsai Károly, Séra Lajos.

Az arányok kiegyensúlyozottnak látszanak, de gyakorlatban a csapatbajnoki mérkőzéseken a kiemelt saját játékosok közül csak Emőd Pál játszott rendszeresen, a fiatalok, Majsai, Horváth és Bíró közül egy-egy szerepelt általában a mérkőzéseken. A csapat az NB II-ben az 5. helyet szerezte meg. Kiemelkedett Séra Lajos 84%-os egyéni teljesítménye.

1978-ban a helyzet annyit változott, hogy Séra más egyesületbe távozott, Geri László és az év második felében László Imre pedig hazatért katonai szolgálatából. A csapat általában a Bíró, Darvas Ferenc, Darvas László, Emőd, Faragó, Geri, László, Majsai keretből került ki. Örvendetes, hogy Majsai Károly, - aki mozgássérültségét hihetetlen akarattal, küzdeni tudással győzte le - beépült a kezdő csapatba. A csapat 1978-ban a 8. hely megszerzésével biztosította a bennmaradást.

1979-ben Darvas Ferenc, Faragó, László, Emőd befejezték a Szakosztályban folytatott tevékenységüket. A csapathoz igazolt Jakab László és a Budapesten tanuló, Szombathelyen NB II-ben játszott Andorka.
Beépült a csapatba Horváth Gábor is és az Andorka, Darvas László, Geri, Horváth, Majsai összetételű csapat az első félévben a 6. helyen végzett. Megvált a csapattól Herendi Iván edző, aki a BVSC utánpótlás edzője lett és elvitte magával Biró Károly ifjúsági játékosunkat is, aki később tagja volt a BVSC országos bajnok csapatának is.

1980-ban nagy veszteség érte a Szakosztályt. 1968 óta használt Mester utcai tornatermünket átalakítás miatt felmondták. A szakosztályvezetésnek jó kapcsolatai révén sikerült ugyan megszerezni a Statisztika női csapatának volt Jurányi utcai edzőtermét, de a Budára költözés miatt utánpótlás korú - általában a Mester utca környékén lakó- versenyzőink többségét elvesztettük. A felnőtt csapatot Herendi Ivántól az akkor már segédedzői képesítéssel rendelkező Majsai Károly vette át.

A felnőtt csapattól megvált Darvas Ferenc. Most látszott meg igazán, hogy eddig a tartalékcsapatokban játszó fiaink még nem rendelkeznek megfelelő rutinnal az NB II. osztályhoz. Bekerült a csapatba Horváth mellett Nagy Ferenc is, de a Geri, Jakab, Majsai Horváth, Nagy összetételű csapat - amelyben időközönként a Statisztika volt játékosa Csaba István is helyt kapott - az első félévben nem tudott eljutni a győzelemig és a tavaszi idényt az utolsó helyen fejezte be. Az őszi idényben Horváth Gábor katonai szolgálatra vonult be. A csapat megerősítése érdekében ismét csatasorba állt az aktív versenyzéstől korábban már visszavonult Dr. Müller György. Közreműködésével a csapat az őszi öt mérkőzésből négyet megnyert és biztosította a bennmaradást.

Ennek az időszaknak érdekes egyénisége volt Majsai Károly, aki a Szakosztálynál töltött éveire a következők szerint emlékezik:

Majsai Károly 1972-1982. között volt tagja a Szakosztálynak. Saját nevelés. Gyermekkorban szerzett mozgássérültsége ellenére a sportágban figyelemre méltó eredményeket ért el. Tagja volt a nyolcvanas évek végétől az NB II. osztályú csapatnak. A kilencvenes években jelentős sikereket ért el a mozgássérültek világversenyein. Főiskolai tanár, aki munkája és családja mellett megszállottja az asztalitenisz sportnak; ma is versenyszerűen játszik. A PSE 50 éves évfordulója kapcsán feltett kérdéseimre a következőket válaszolta.

Mikor kerültél és milyen körülmények között a PSE Asztalitenisz Szakosztályához?

Vidéken nőttem fel egy Budapesttől 70 km-re levő községben, de az asztalitenisszel egy pécsi családi kiránduláson ismerkedtem meg. Attól kezdve elválaszthatatlanok lettünk egymástól. Saját erőből megtanultam annyira játszani, hogy községi bajnok lettem és Budapestre kerülve helyet kaptam a középiskola csapatában is. Egyre jobban éreztem azonban, hogy a technikám nem tökéletes - pl. rosszul fogtam az ütőt - és szerettem volna, ha valaki szakszerűen megtanít a sportág technikai elemeire. Néhány egyesületnél történt próbálkozás után keresztanyám révén kerültem 15 éves koromban a Pénzügyőr Sportegyesületbe. Keresztanyám Szénási Erzsébet, aki a pénzügyőrségnél dolgozott és sportolt éveken keresztül tagja volt a női szakosztálynak.

Hogyan emlékszel vissza az itt töltött időre, mit jelentett neked ez a Szakosztály?

A Pénzügyőrben sok fiatal játszott, akikkel nem volt nehéz megtalálni a megfelelő kapcsolatot. Azonnal játszottam valamelyik ifi csapatban és megkezdtem a kemény edzéseket. Azzal, hogy a Pénzügyőrbe bekerültem minden titkos vágyam teljesült. Lehetőséget kaptam a bizonyításra, annak a célomnak a megvalósítására, hogy korlátaim ellenére elérjem a hazai NB II. szintet, ami akkor nem volt alacsony színvonal. Mozgássérült lévén, nekem sokkal többet kellett tennem a fejlődésem érdekében, mint másoknak. Megkönnyítette számomra ezt, hogy a Pénzügyőrben soha senki sem éreztette velem állapotomat. Ez nagyon sokat jelentett nekem, növelte az önbizalmamat. Nagyszerűek voltak az esztergomi edzőtáborok és számomra a Karácsonnyal ért fel az év végi szakosztályi vacsora. Kollégiumban laktam és a Pénzügyőr vált második otthonommá.

1976-ban kerültem be először az NB II. csapatba de a görcsös akarás miatt egy döntő fontosságú játszmát jelentős előnyről nem tudtam megnyerni. Ez lelkileg nagyon megviselt és csak egy-két év múlva tudtam a csapatban végleg gyökeret verni. Ebben az időben már ajánlották nekem, hogy vegyem fel a kapcsolatot a mozgássérültek sportegyesületével, de ekkor még hallani sem akartam erről. Számomra kimondhatatlan sikerélmény volt, hogy helyt tudtam állni NB II. szinten az egészséges sportolók között is. Lelkesedésemben elvállaltam az edzői munkát is a Szakosztálynál Herendi Iván távozása után.

Amikor 1981-ben a Pénzügyőrhöz új edző került egy kicsit megváltozott a szemlélet is. Háttérbe szorultak azok a szempontok, amelyek számomra az itteni munkát vonzóvá tették. Elmaradtak az edzőtáborok, kicserélődött a játékosállomány. Úgy éreztem, hogy változtatásra van szükségem és átigazoltam egy másik egyesületbe. A Pénzügyőrben töltött évek nekem rendkívül sokat jelentettek. Egész életemre kiható élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodtam, barátokra találtam, akikkel ma is együtt vagyunk. Megtanultam, hogy jó célkitűzésekkel, akarattal meg tudom valósítani önmagamat.

Úgy tudom, hogy a későbbiekben nemzetközi sikereket is elértél a sportágban. Mondjál erről néhány szót.

Mint arról már beszéltem korábban nem akartam részt venni a mozgássérültek versenyein. Nem ismertem a mezőnyt és úgy gondoltam én magasabb szintet értem el már annál, amit a mozgássérült sport számomra nyújthat. Később rábeszéltek a részvételre és azonnal bekerültem a magyar válogatottba. Nagyon sok élményben volt részem ezt követően. Bejártam a fél világot és számos jó helyezést értem el. Négy olimpián vettem részt, a legjobb eredményem második és harmadik helyezés volt. Kétszeres Európa Bajnok vagyok, de Európa Bajnokságon voltak más érmes helyezéseim is. Világbajnokságon ezüst és bronzérmeim vannak. Mindezeket az eredményeket a Pénzügyőrben tanultaknak köszönhetem, és a Pénzügyőrt tekintem ma is nevelő egyesületemnek.

1981-1993
NB III-as évek
/1981-1993./

Nem sikerült az NB II-ben maradást a következő években biztosítani. Jakab távozása után a csapat 1981-ben kieső helyen végzett, de ezúttal a szakosztályvezetésnek még sikerült az NB II-ben való szereplést a KÖZÉRT asztalitenisz szakosztályával megvalósított fúzióval biztosítani. A KÖZÉRT megszűnt szakosztályából a továbbra is Pénzügyőr néven szereplő csapathoz került Bánfalvi László, aki versenyzői közreműködése mellett több mint tíz éven keresztül volt a csapat felnőtt versenyzőinek az edzője, továbbá jelentősebb versenyzőik közül Gőgh, Ruszinkó és Kun is.

Sajnos a KÖZÉRT-től átigazolt versenyzők játékereje sem volt elég az NB II-ben való bennmaradás biztosításához. A csapat így 1983-tól az NB III. osztályban szerepelt. A kiesés után játékosaink közül Majsai Károly, Geri László, Nagy Ferenc más egyesületbe igazolt, megerősödött viszont a csapat a jelentős korábbi eredményekkel rendelkező - jelenleg is szakosztályunkban tevékenykedő - Zombori Lászlóval. A Bánfalvi, Kovách, Zombori összetételű felnőtt játékosok kiegészültek az Asztalitenisz Szövetség rendelkezése szerint kötelezően szerepeltetendő egy ifjúsági versenyzővel. Ez a döntés fokozott mértékben helyezte előtérbe a jó játékerőt képviselő utánpótlás szerepét. Ifjúsági játékosként szerepelt a csapatban egy évig a BVSC-től kölcsönkapott Monostori Péter, majd saját nevelésű játékosaink közül felváltva Ifj. Müller György, Ifj. Hubik Tibor /volt játékosaink gyermekei/, Kiss András, Nagy Attila /mindkettő testületi tag gyermeke/.

1982. végén befejezte katonai szolgálatát Horváth Gábor és visszatért a Szakosztályhoz. Csapatunk az NB III. osztályban az erős csapatok közé tartozott és éveken keresztül biztosította az érmes helyezéseket ebben az osztályban. A felkerülésnek azonban mindig akadálya volt egy-két olyan ellenfél, akik a feljutás érdekében jelentős anyagi áldozatokkal megszerzett játékosokkal vagy komoly játékerőt képviselő utánpótlásuk nevezésével /pl. BVSC, Postás/ biztosították az első hely megszerzését. Ebben az időben - a hagyományokhoz híven - a Szakosztályban csak amatőr játékosok szerepeltek. A Horváth Gáborral kiegészült csapat tíz éven keresztül - az ifjúsági versenyzők kivételével - szinte állandóan a fenti összeállításban szerepelt. Az ifjúsági korból kiöregedve is tagja maradt a csapatnak ifj. Hubik Tibor.

Jól szerepeltek ebben az időszakban tartalék csapataink is; általában az V. kerületi Asztalitenisz Szövetség által rendezett különböző versenyeken. Nehéz utat járt be az időszak elején a közvetlen utánpótlás. A Jurányi utcai tornateremben megkezdődött a toborzás, megindult a munka. Ennek eredményeként 1981-ben ifjúsági csapatunk a Budapest I/b. osztályban, a középmezőnyben végzett, serdülő csapatunk Koltai, Gyöngyössy, Kövesdy összeállításban bajnokságot nyert a Budapest II. osztályban Az év végére kezdtek kialakulni egy jelentős erőt képviselő utánpótlás bázis körvonalai. Ekkor azonban a Jurányi utcai tornatermet kiigényelte és megkapta a BSE női kosárlabda csapata, és költöznünk kellet újból.

A szakosztályvezetésnek sikerült megszerezni heti három napra a Pénzügyminisztérium alagsorában levő tornatermet, ahol a Szakosztály korábban már tevékenykedett. A Budáról Pestre költözés ismét megtizedelte az utánpótlást, szinte újra kellett kezdeni a nevelőmunkát. A rendelkezésre álló két állandó asztal mellett esetenként még kettő felállítására volt lehetőségünk a PM nagytermének előterében. A kötelező serdülő és ifjúsági csapatok biztosításához segítséget nyújtott Herendi Iván volt játékosunk, aki a BVSC-ből átirányított hozzánk néhány újonc korú versenyzőt. Mellettük elsősorban a testületi tagok és a PM dolgozóinak gyermekeiből szerveztük az utánpótlást. Ekkor került hozzánk Nagy Attila /édesapja vámhivatal parancsnok volt a fővárosban/. Faragó Ambrus /édesapja számos fontos beosztást töltött be a testületnél/. Jakab Dezső /édesapja a VPOP Gazdasági Osztályáról vonult nyugállományba, tagja volt az NB I-es röplabda csapatunknak/. Lóránt László /nagyapja az Országos Nyomozócsoport dolgozója volt/. ifj. Müller György, Kiss István, Kiss, András és Kiss Tamás /édesapjaik jelentős szerepet töltöttek be versenyzőként, szakvezetőként a Szakosztálynál/. Mellettük többek között Koltai Attila, Gyöngyössy György, Kövesdi Viktor, Heincz Attila, Brückner Gergely, Monostori Krisztián, Nagy Attila II, Szalai Marcell, Haraszti Jenő, Szukics Gábor, Pálinkási Csaba voltak erősségei éveken keresztül a serdülő és ifjúsági csapatainknak.

Utánpótlás korú versenyzőink a korosztályos versenyeken számos bajnokságot, érmes helyezést nyertek. A Monostori Péter, Monostori Krisztián, Kiss András, Kiss Tamás összetételű serdülő csapat első helyezést ért el a Budapest I/A. osztályú bajnokságban. Több értékes helyezést hozott a Brückner, Nagy, Szalai, később a Brückner, Nagy, Haraszti összetételű csapat. Jellemző volt, hogy a nagy egyesületek /BVSC, Postás, KSI/ első csapataitól kikaptunk ugyan, de második-harmadik csapataikkal már egyenlő küzdelmet folytattunk, váltakozó sikerrel. A Szakosztályt a Budapesti Asztalitenisz Szövetség a jó nevelő szakosztályok között tartotta nyílván, és többször részesítette elismerésben.

Újabb megpróbáltatást jelentett a PM alagsori helyiségének rekonstrukciója. Az átépítés miatt edzéseinket a felnőtt csapat helyiségében, illetőleg más egyesületeknél tudtuk megszervezni. Pályaválasztói jogunkat feladva minden bajnoki mérkőzést idegenben játszottunk le. Ez az eredményeket is visszavetette. A nehéz napok után azonban szebb napok következtek. A PM átalakított tornaterme igazi utánpótlás paradicsommá vált. Adogatógépet kaptunk, amely jelentősen segítette a fiatalokkal való foglalkozást. A jobb lehetőségeket igazolták az ebben az időszakban a különböző szintű utánpótlás versenyeken elért helyezések, eredmények.

A több edzéslehetőség hatására a felnőtt csapat eredményei is javultak. Ez azt eredményezte, hogy a csapat az 1990-91. évi bajnokságban az NB III. osztályban az első helyen végzett és tíz év elteltével visszakerült az NB II. osztályba. A siker kiharcolói Bánfalvi László edző irányításával Hubik Tibor Kovách András, Kiss András és Zombori László voltak.

--------------

Horváth Gábor 1990-ben abbahagyta az aktív sportolói tevékenységét. A Szakosztálynál töltött éveire így emlékezett:

Horváth Gábor 1970-1990. évig volt versenyzője a Szakosztálynak. Saját nevelés. Édesapja az országos parancsnokság dolgozójaként vonult nyugállományba. Maga is a testület tagja lett, jelenleg az országos parancsnokság osztályvezetője. Egyike azoknak a sportoló fiataloknak, akik sporttevékenységük mellett elismert testületi szakemberekké képezték magukat, bizonyítva ezzel a sport és a szakmai munka együttes lehetőségét. Kérdéseimre a következőket válaszolta.

Hogyan kerültél a Pénzügyőr Sportegyesület Asztalitenisz Szakosztályához és hogyan emlékszel az első benyomásokra?

Édesapám pénzügyőr volt és szoros kapcsolatban állt a PSE-vel. 9 éves koromban ő vitt le az asztaliteniszezők edzésére és ekkor kezdtem meg a közel húsz évig tartó sporttevékenységemet a szakosztálynál. Ezt csak két éves katonai szolgálatom szakította meg; de akkor is versenyeztem a Szondi SE NB II. csapatában. Megkönnyítette beilleszkedésemet a szakosztályba, hogy velem egyidőben került oda Kovách András barátom, akinek édesapja szintén pénzügyőr volt és szintén 9 évesen kezdte el az aktív sportolást. A kezdők nehézségeit, majd a versenyzés sikerélményeit együtt éltük át.

Az asztaliteniszezőknél 1970-ben pezsgő élet volt. A felnőtt csapatokban is fiatalok szerepeltek, akik elfogadtak minket és sokszor játszottak velünk. Emlékszem rajtad kívül Harsányi György és Sidó Géza edzőkre, akik bár a női csapattal foglalkoztak, de sokszor tanítottak minket is. Számomra nagy élmény volt, amikor elvittél minket az akkor kötelező "technikai minimum" vizsgára, amely nélkül versenyen nem lehetett indulni.

Az edzéseket szerettük, bár nagyon késői időpontban -19-22 óráig- voltak. Amikor versenyezni kezdtünk a korosztályos bajnokságokban már tudtam, hogy az asztalitenisszel való kapcsolatom tartós lesz.

Mire emlékszel vissza legszívesebben ?

A korosztályos versenyeken elért kisebb sikerek jobb eredményekre sarkaltak. A sok edzés eredményeként egyre több mérkőzést nyertünk. Elindultunk az első alkalommal megrendezett újonc bajnokságon is, ahol Kovách Andris volt a társam. Több mint húsz csapatból az ötödik helyen végeztünk. Ez már jó eredmény volt.

A serdülő és ifjúsági versenyeken váltakozó sikerrel szerepeltünk. Kovách Andrással és Bíró Károllyal többször értünk el érmes helyezéseket. Emlékezetes maradt számomra, amikor ezüstjelvényes ifi játékosként bekerültem a felnőtt csapatba. Ekkor már Herendi Iván volt az edzőnk és olyan játékosokkal játszhattam egy csapatban mint Geri László, a Darvas testvérek, Séra Lajos, Majsai Károly. Szeretettel fogadtak és sokat segítettek. Igaz, hogy eredményeimmel én is igyekeztem ezt ellensúlyozni.

Katonai szolgálatom alatt a Szondi SE-vel második helyezést értünk el az NB II. osztályban. Nem sok hiányzott az NB I-hez! Leszerelésem után visszatértem a PSE-be és közel tíz éven keresztül játszottam az NB III. csapatban. Itt Bánfalvi László edző irányításával számos sikerélményünk volt, szinte minden évben érmes helyezést értünk el, de felkerülni nem tudtunk.

Nagyon sok élményt nyújtottak a Nemzetközi Pénzügyi Tornák, amelyeken részt vettem. Sajnos az eredmények ebben az időben már nem voltak túl jók, de szívesen emlékezem vissza például az 1985. évi bécsi tornára, ahol jó játékkal harmadik helyezést értünk el. A torna mezőnye jelentősen erősödött, ezért ez az eredmény jónak számított. 1990-ben családi, tanulmányi és szakmai kötelezettségek miatt abbahagytam az aktív versenyzést.

Összességében az asztalitenisz szakosztály éveken keresztül második otthonom volt, a versenyzőtársaktól, az edzőktől nagyon sok hasznos útravalót kaptam. Egy igazi csapatnak voltam a tagja, amelynek tagjaival ma is jó barátságban vagyok. Olyan élményekben volt részem, amelyekre mindig szívesen emlékezem vissza. A szakosztállyal való kapcsolatom még közelebbről megismertette velem a testületet, amelynél végül is megtaláltam magánéletem kibontakozásának lehetőségeit is.

Remélem, hogy a szakosztály még hosszú éveken keresztül fog az enyémhez hasonló élményeket nyújtani versenyzőinek.

1994-1999
Megváltozott körülmények között újra a legjobbak között
/1993-1999/

A felnőtt csapat NB II. osztályba való visszakerülése, a tartalékcsapatokban a fiatalok jó szereplése megalapozta azt az igényt, hogy a Szakosztály újra célkitűzésként kezelje a sportág élvonalába kerülést. Ehhez azonban figyelembe kellett venni a sportág megváltozott körülményeit. Változtatni kellett az elmúlt évtizedben kialakult - az NB II-NB III. osztályt megfelelőnek tartó - szemléleten, amelyet jól jellemzett Bánfalvi László edzőnek a felkerülést követően tett nyilatkozata:
"...Nagyon remélem, hogy ....szerzünk annyi pontot, hogy ne legyenek kiesési gondjaink, s a Pénzügyőr a következő bajnokságban is a másodosztályban szerepeljen." Az elkövetkező két évben a bennmaradást sikerült ugyan biztosítani, de előbbre lépés nem történt.

Bánfalvi László közel tíz éves itteni munkája után abbahagyta edzői tevékenységét. Köszönet illeti meg, hogy ez alatt az idő alatt biztosította a férfi csapatban a folyamatosságot és az NB III. osztályban számos jó helyezést ért el csapatával. Munkájával - ha nem is annak legsikeresebb időszakában - de beírta nevét a Szakosztály történetébe.

1993-ban Dr. Müller György és a szakosztályvezetés, döntő lépésre szánta el magát. A felnőtt csapat edzőjének felkérte a BVSC-ben jelentős és a kornak megfelelő technikai felkészültséget szerzett fiatal Dobrotka Györgyöt. Dobrotka György már családi környezetből hozta magával az asztalitenisz szeretetét. Édesapja Dobrotka Gábor neves edző volt a sportágban, szoros kapcsolat fűzte a Szakosztály korábbi és jelenlegi vezetőihez. A Szakosztály biztosította számára az NB II. osztályú csapat és a tartalékcsapatok felkészítését, ő pedig felvállalta a csapat szervezését, szakmai irányítását, folyamatos fejlődésének biztosítását. Ma is a testület tagjaként irányítja a Szakosztály munkáját.

Megoldódott a felnőtt csapat edzésproblémája is. Állandó teremként megkapták a Bláthy Ottó utcai, a NEHITI kezelésében levő tornatermet, amely mindennapos edzéseket tett lehetővé. Az 1993-94. bajnoki évben a Dobrotka edző által megerősített csapatban a következők szerepeltek: Gelléri Zoltán, Hoffmann Tamás, Hubik Tibor, Hutvágner Károly, Kállai Norbert, Kovách András, Zombori László, ifjúsági versenyzőként pedig Jakab András, Király Zsolt, ifj. Klampár Tibor, Kovács Tamás.

A bemutatkozás kitűnőre sikerült. A csapat az NB II. osztályban a második helyen végzett és jogot szerzett az NB I/B. osztályba jutásért osztályozó mérkőzést játszani. A csapat ezt az akadályt is vette és már az első évben magasabb osztályba került. A győztes csapatot sikerült együtt tartani és ez reményt adott az NB I/B. osztályban is a jó szereplésre. Várakozásunkban nem is csalódtunk!

Az NB I/B. osztályban a csapat a megszerezhető pontok 78%-át begyűjtve megnyerte a bajnokságot és 23 év után ismét a hazai bajnokság első vonalába került. A sikerhez Hoffmann Tamás 74,14%-os, Kállai Norbert 67.27%-os, Gelléri Zoltán 53,6%-os, Hutvágner Károly 50%-os, Hubik Tibor 44,12%-os teljesítménnyel járult hozzá. 65%-os teljesítménnyel sikeresek voltak a párosaink is.

Az első csapat sikere mellett megerősödtek tartalék és ifjúsági csapataink is. Ez lehetővé tette a Budapest Bajnokság több osztályában is csapatok indítását, továbbra is megtartva az V. kerületben a csapatindítást.

Az egész Szakosztályban kialakult egy egészséges küzdőszellem, harc a csapatokba kerülés és a jobb eredmények érdekében. A felnőtt csapatoknál nagyot javult az edzések színvonala, a Pénzügyminisztérium tornatermében pedig már bontogatták szárnyaikat a napjainkra már jelentős eredményeket elért újonc, serdülő és ifjúsági versenyzőink.

1995. áprilisában jelentős sikere volt a Szakosztálynak, hogy vezetőjét, Kiss Istvánt beválasztották a PSE megválasztott új elnökségébe. Az új elnökség minden támogatást megadott és megad a lehetőségein belül ma is a Szakosztály jó szerepléséhez.

Az NB I/A osztályban egészséges önbizalommal, a bennmaradás biztosítását célul tűzve kezdtük meg a bajnokságot. A Hoffmann, Hutvágner, Kállai, Gelléri összetételű csapat Horváth Áronnal kiegészülve megnyerte a nyerhető, néha még a nyerhetetlennek látszó mérkőzéseket is. Kiváló volt a csapatszellem, a magas színvonalú edzések meghozták az önbizalmat is. A csapat az első NB I/A-s évét a hatodik hely megszerzésével ünnepelte. A Pénzügyőrök Lapja így méltatta az eredményt:

"A tabellán eggyel alattunk álló CVSE elleni döntetlen azt jelenti, hogy az utolsó forduló eredményétől függetlenül csapatunk az asztalitenisz NB I/A csoportjában újonc létére az elismerésre méltó hatodik helyet szerezte meg. A csapat a kitűzött célt helyezésben, pontszámban és győztes mérkőzések tekintetében messze túlszárnyalta. Nem kis dolog. Gratulálunk!"

Ha ehhez hozzávesszük, hogy második csapatunk a Budapest I/A osztályban bajnokságot nyerve felkerült az NB III. osztályba, valóban elmondhatjuk, hogy jó évet zártunk.

Az 1996-97. évi bajnokságban nem számíthattunk a külföldre szerződött Hoffmann és Hutvágner játékára. Helyükbe érkezett Seft Marcel, Bachmann Péter, Jóna András és Seres Árpád. Célkitűzés a bennmaradás biztosítása volt. Ha nem is zökkenők nélkül, de ezt a célkitűzést teljesítettük. A csapat a 8. hely megszerzésével biztosította az NB I/A osztályban való bennmaradást. Ebben az évben a szakosztályvezetői tisztet, az elnökségi tagságát megtartó Kiss Istvántól Hóka Gábor vette át.

Jelentős sikert ért el második csapatunk. Az NB III. újoncaként pontveszteség nélkül megnyerte a bajnokságot és felkerült az NB II. osztályba. A csapatban Emmer Péter, Kemenesi Tamás, Király Zsolt, Kovách András, Matulai Csaba és Zombori László játszott a legtöbbször, de egy-egy mérkőzésen már helyett kapott az ifjúsági korú Szukics Gábor és a még alig 10 éves Jakab János is. Ennek az eredmények a csapatépítés szempontjából volt nagy jelentősége, hiszen jó képességű utánpótlásunknak NB II. színvonalú játéklehetőséget biztosított. Az eredményeket növeli, hogy Bp. II. osztályú csapatunk - a veterán Lánczi Ferenccel és az ifjúsági csapat tagjaival - bajnokságot nyert és felkerült az I/B osztályba. Ifjúsági csapatunk - Pálinkási Csaba, Veres Gábor, Pattantyús Attila, Gódor Gergely - a korosztályos bajnokságon bekerült a legjobb nyolc közé. A legkisebbek között Jakab János és Király Tamás már korosztályukban országos versenyeken értek el érmes helyezéseket.

Az 1997-98. évi bajnokság során tovább folytatódott az utánpótlás előretörése, de a legmagasabb szinten a gondok fokozódtak. Hoffmann és Hutvágner után Kállai is külföldre szerződött az év folyamán. Ezt a veszteséget már nem tudta a megmarad állomány elviselni. Bár a Szakosztály részéről történtek kísérletek az erősítésre - Rácz Dezső leigazolása - a Gelléri, Jóna, Seres, Bachmann, Horváth, Rácz összeállítású csapat nem tudta megtartani helyét a legmagasabb osztályban.

A kiesés ellenére a Szakosztály eredményes évet zárt. Az NB II. osztályba felkerült csapat a középmezőnyben biztosította a helyét. Megtartottuk Bp. I/A osztályú csapatunkat és nagyszerűen szerepelt IV. csapatunk a Bp. I/B. osztályban. A Gódor, Pattantyús, Pálinkási, Szukics, Veres összeállítású ifjúsági korú csapat, bajnokságot nyert, és felkerült az I/A osztályba.

Még örvendetesebb hogy a két ifiből, egy serdülőből és két újonc korú versenyzőből álló felnőtt V. kerületi csapat veretlenül nyert bajnokságot. A csapatban Mayer Péter, Kruchió Péter, Király Tamás és Jakab János játszott a legtöbbször. Tovább fejlődött két ifjú tehetségünk Király Tamás és Jakab János. Utóbbi a korosztályos versenyeken számos helyezést ért el, de együtt párosban is nagyszerűen szerepeltek. Jakab bekerült a válogatott keretbe is.

A Szakosztály munkáját az első csapat kiesése ellenére jónak ítélte az Magyar Asztalitenisz Szövetség is, amely a következő levelet írta a PSE elnökének.

"Tisztelt Elnök Úr!
Tájékoztatjuk Önt, hogy a Magyar Asztalitenisz Szövetség elismeréssel adózik a Pénzügyőr SE asztalitenisz szakosztálya tevékenységének. A szakosztály 3 éve szerepel az NB I/A. osztályban és összesen 6 csapatot indít különböző bajnokságokban. Kitűnő utánpótláskorú versenyzőik vannak Jakab János és Király Tamás személyében. A pénzügyőrversenyzők jelentős nemzetközi sikereket is mondhatnak magukénak. A Nemzetközi Pénzügyi Tornákon sikerrel képviselik hazánkat.
Köszönetünket fejezzük ki a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának, mint bázisszervnek a támogatásért és Önnek, mint a sportegyesület elnökének a szakosztály segítéséért. Kérjük, hogy a jövőben is hasonlóan segítse a szakosztály működését."

Korábban már említettem, hogy az utóbbi tíz évben jelentősen megváltoztak az asztalitenisz sportágban is a működési feltételek. Nem csak az árak szaladtak el a felszereléseknél, a terembérleteknél, de a sportág élvonalában egyre jobban érvényesül a piaci szemlélet. NB I-es szinten, de még az NB II-ben is, a játékosok többsége anyagi ellenszolgáltatást kér és kap szerepléséért, így ma már az amatőr alapon játszó versenyzők száma kevés.

A Szakosztályt ötven éves fennállása alatt az amatőr sport jellemezte. Az utóbbi években ennek megőrzése egyre nehezebbé vált. Törekvésünk arra irányult, hogy a számunkra megfelelő szintű versenyzőknek a testületnél nyújtsunk munkalehetőséget, hogy ez által is kötődjenek a Szakosztályhoz. Ez néhány esetben - Gelléri, Jóna - sikerült, de jellemző volt, hogy a kiemelkedő eredményt produkált versenyzők - Hoffmann, Hutvágner, Kállai - eredményeiket felhasználva külföldi szerződést tudtak kötni és így elveszítettük őket. Ilyen körülmények között a legmagasabb osztályba kerülés és a három éves NB I/A, majd a már két éves NB I/B. osztályú szereplés kimagasló eredménynek számít, amelyben döntő szerepe volt Dobrotka György edző kiváló szakmai munkájának, szervezőkészségének és a PSE elnöksége hatékony támogatásának.

Az eredményt csak növeli, hogy az utóbbi években a Szakosztálynál hagyománynak tekintendő utánpótlás nevelés is kimagasló eredményeket ért el. Tartalék csapatainkban ma már döntően saját nevelésű versenyzők szerepelnek. NB II. osztályú csapatunk játékereje jelentős, távlatilag közvetlen utánpótlást biztosíthat az első csapat részére.

Említettem már, hogy az elmúlt évben az utánpótlás versenyek eredményeit tekintve országosan harmadik helyezést értünk el. Ez döntően a több újonc és serdülő - egyéni és páros - országos bajnoki címet, csapatban serdülő Európa bajnoki aranyérmet szerzett Jakab Jánosnak, valamint méltó csapatpartnerének Király Tamásnak volt köszönhető.

Jakab János az elmúlt évben már ütőképes tagja volt az NB I/B osztályú felnőtt csapatnak is. A Szakosztály a fejlődéséhez szükséges feltételeket eddig is maximálisan biztosította. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy fejlődése töretlen legyen, és eredményeivel hozzájáruljon csapatunk eredményes szerepléséhez.

Ötvenévi eredményes tevékenység után a Szakosztálynak egy feladata lehet. Folytatni a munkát, biztosítani a működés folyamatosságát. A Szakosztálynak olyan erős utánpótlása van, hogy távlatilag erre építve lehet újra nagyobb eredményekre törekedni. Addig a meglevő erőket megtartva, erre támaszkodva, utánpótlásunkat folyamatosan beépítve az első csapatba kell tartani és, ha lehet javítani a jelenlegi helyzetünket. Ez nem kevés feladat, de adjon hozzá erőt az elmúlt ötven év, számos eredménye, tapasztalata. A Szakosztály jelenlegi állománya, vezetése, a PSE elnökségének támogatása mindezekre garancia lehet.

Az Asztalitenisz Szakosztály 1998/99 évi beszámolója

Előzetes:
A Szakosztály tizenegy csapattal vett részt az 1998/99. évi csapatbajnokság küzdelmeiben, ebből hét csapat felnőtt korcsoportban heti fordulós bajnokságban szerepelt.
Az ifjúsági, serdülő és újonc csapatok küzdelmeit összevontan hétvégi lebonyolítással rendezi a Szövetség. Ebből adódóan az utánpótlás korcsoportú játékosok rendszeres versenyeztetésére a felnőtt korosztályban nyílt lehetőség.

Eredményeink az 1998/99-as csapatbajnokságban:
-I. csapatunk NB I/A osztályban 10. hely /10 csapat/
-II. csapatunk NB II osztályban 7. hely /10 csapat/
-III. csapatunk BP I/A osztályban 4. hely /16 csapat/
-IV. csapatunk BP I/A osztályban 5. hely /16 csapat/
-V. csapatunk BP II osztályban 1. hely /16 csapat/
-VI. csapatunk V. ker osztályban 5. hely /16 csapat/
-VII. csapatunk IX. ker osztályban 5. hely /7 csapat/

Dr. Müller György vezetőedző visszavonulása a szakmai sporttevékenységtől jelentős erőveszteséget jelentett a szakosztálynak. Pótlására történt erőfeszítések gyümölcseként Tóth István állt munkába a szakosztálynál. Feléledtek az utánpótlás elképzelések, melyek eredményeként 15-20 főre emelkedett a kezdő csoport létszáma, ahonnan már 6 újonc korosztályú játékos leigazolása megtörtént.
Ezen játékosokból álló újonc Pénzügyőr csapat az Országos csapatbajnokságon a legjobb 16 közé került. Serdülő korosztályban is ezek a játékosok képviselték a szakosztályt - mérkőzést nyerniük nem sikerült - , de erre még két évük van. Ifi csapatunk magabiztos szerepléssel jutott el a legjobb 8 közé ahol is a BVSC csapatától 4/3 arányban szenvedett vereséget az elődöntőbe jutásért és így egy hajszállal maradt csak le az éremszerzésről. A Budapesti ifi csapatbajnokságban az első csapatunk az első osztályban a csapatbajnokság harmadik helyén végzett szerezte meg míg második csapatunk a másodosztály bronzérmét szerezte meg.

Jakab János évközi szereplésének legjobb eredményei az évközi raglista érmeken túl, a serdülő top 12 bajnokság megnyerése az ifi húszak 7. hely, újonc top 12 aranyérme, az ifi top 12 való indulási jogosultság megszerzése és az itt elért 5. hely. Az újonc huszakon nem indult mert az Osztrák nemzetközin vett részt.

Első csapatunk kiesése az NB I/A-ból az NB I/B-be nem volt váratlan esemény a tavalyi eredmények ismeretében.
Kószó Zoltán ( Bachmann Péter pótlására NB II-ből igazoltuk ) nem jelentett erősítést. Küzdőszelleme jó hatással volt társaira de a sorozatos kudarcok hátráltatták fejlődését, ami nem alakult olyan ütemben mint azt remélhettük volna a nyári alapozás után.

Gelléri Zoltán a csapat húzóemberévé nőtte ki magát az elmúlt évek statisztaszerepei után ami köszönhető a nálánál jobb játékosok sorozatos távozásának. Ez nem von le érdemeiből de így koránt sem olyan fejlődést tükröz ez a tény mintha az NB I/A-ba eredetileg bejutó csapat tagjait utasította volna maga mögé. Eredményei igen jók voltak addig a pillanatig amíg a bent maradás lehetősége, és ezzel az anyagi elismertetés is kézzelfogható közelségben volt. Hozzáállásában jelentős változás következett be amikor kikapott a csapat egy kiesési rangadón, ahol Ő megnyerte mind a 4 mérkőzését és a párost is míg a többiek nem tudtak meccset nyerni. Ezután az eset után teljesen kilátástalannak érezte a lehetőségeit mind szakmailag, mind anyagilag.

Horváth Áron a csapat legdolgosabb játékosa, viszont adottságai gátat szabnak fejlődésének. Három évet játszott végig az NB I/A-ban és kiugró teljesítményt egyik szezonban sem tudott produkálni. Minden esetben egyetemi tanulmányaihoz igazította a sportbeli szerepléseit így el kell fogadnunk hogy csak szeretetből játszik és csak annyit amennyi jól esik neki ( bár ez az edzésmunkában nem jelentkezett hátránynak mivel munkabírása magasan az átlagos fölött van )

Jóna András a csapat leg sokszínűbb egyénisége akinek fejlődését nagymértékben befolyásolják azok a „ fejkérdések” amik csak idővel tudnak beérni. Közösségi ember és mint ilyen nagy befolyással tud lenni társaira. Egyénisége meghatározó lehet a jövőben a csapatra nézve de ehhez mindenképpen meg kell őriznie kitartását és lelkesedését ami játékának és további fejlődésének alapját jelenti.

Második csapatunk NB II-beli szereplése vegyes érzelmű keresztmetszettel bír. Elsődleges szerepe a megfelelő játékos anyag biztosítása az első csapat számára. Másodlagos célja a további csapatokban játszó játékosok számára az hogy elérhető közelségbe hozza az NB-s szereplés lehetőségét ami jelentős felhajtóerővel bír. Ezen okok miatt a csapat szereplése is több oldalról vizsgálandó, aszerint hogy mennyire tudott megfelelni a különböző elvárásoknak. Utánpótlás biztosító szerepe az első csapat „gyenge” játékosállománya miatt nem érvényesült az idén, viszont több játékos is lehetőséget kapott a megmérettetésre.

Matulai Csaba az év elejei elképzelések szerint a csapat motorja, legjobb játékosa és edzője lett volna. Ezen szerepkörökbe ideálisan beleillet volna Jakab János foglalkoztatására történt megbízása. Sajnos nem tudott eleget tenni maradéktalanul minden elvárásnak. Játékosként a teljesítménye kifogástalan volt és az első félévi csapateredmények nagy részben eredményeinek köszönhetőek. Csapat edzőjeként nem tudott jó szellemiséget kialakítani játékostársaival és a szakosztály többi tagjával sem. Fel kellett ismerni, hogy egyénisége nem alkalmas ezen szerepkör betöltésére. Kikerülése a csapatból több lehetőséget adott a többiek menedzselésére ami viszont óhatatlanul az eredményesség rovására ment.

Nguyen Thanh Binh a második félévben került a csapatba mivel külföldi állampolgársága miatt csak ebben a szezonban játszhat még az NB/II-es második csapatban mert jövőre kiöregszik az ifiből. Eredményei javuló tendenciát mutatnak de nem képvisel még olyan szintű játékerőt hogy jövőre megszerezze az első csapatnál külföldiként a játéklehetőséget. Kószó Zoltán tartalékja lehet, de jövőre rendszeres játéklehetőséget csak a BP bajnokságban kaphat amíg nem tud magyar állampolgárságot kapni.

Kovách András a szakosztály legmegbízhatóbb játékosa, az NB/II-es csapat csapatkapitánya. Sajnos év elején bejelentette hogy ez az utolsó szezon ahol játékot vállal. Indokai között elsősorban korát, játéksebességének csökkenését említette. Estleges kiválása esetén játékereje pótolható lenne de személyisége és szellemisége miatt jelentős vesztesség lenne a szakosztály számára.

Szántó Ákos különös figurája a szakosztálynak. A nyári felkészülés alatt és az első félévben igencsak kereste a beilleszkedés lehetőségét és amikor sikerült megtalálnia a helyét a szakosztályi hierarchiában akkor egymás után több, eddig palástolt probléma jelentkezett. Változott az edzésekhez való hozzáállása, a versenyeken elért eredményeinek javulása megtorpant majd lassacskán romlani kezdett. Azon elképzelésünket hogy Ő lehetne a következő pénzügyőr aki bekerül az első csapatba jelen körülmények között nem tartom reálisnak mindaddig amíg világnézetében jelentős változást nem tudunk elérni.

Harmadik csapatunk a BP I/A-ban dobogós célkitűzésekkel vágott neki a bajnokságnak, amit az NB II-es csapatnál felmerült személyi problémák rendezése miatt nem tudott állandó játékos anyaggal végigjátszani. Ingadozó teljesítménye a második félévben az őszi szezon harmadik helyét lerontotta. Ezt jelentős mértékben Binh felvitele a második csapatba okozta aki ebben a bajnokságban igen jó 75% fölötti teljesítményt nyújtott. A játékoskeret ily módon történő szűkülése tartalékos kiállás esetén sokszor pontvesztéssel járt ami a dobogóról való lecsúszást eredményezte.

Zombori László csapatkapitány sérülései és edzéskihagyásai jelentős formahanyatlást eredményeztek amit rutinjának köszönhetően egy két mérkőzés kivételével nem érzékeltek játékostársai. Ez az osztály jelenlegi játékerejének megfelel. Esetében előrelépésre nem számíthatunk, bár NB II-be történő beugrásai miden esetben győzelemhez segítették a magasabb osztálybeli csapatunkat. Remélhetőleg a jövőben is vezérelni tudja a csapatot.

Emmer Péter a tavalyi NB II-es kitérő után ismét ebben az osztályban játszott. Mivel tavalyi eredményességével nem vívta ki a csapatba maradást így visszakerült. Játéka kielégítő, munkája fokozható lesz ha tanulmányai befejeztével újra teljes intenzitással tud majd edzeni. Várhatóan a jövő évi második csapat egyik meghatározó embere lehet, ha vállalni tudja az ezzel járó többlet munkát.

Király Zsolt Testületből való távozásával háttérbe szorult. Kitartása és szorgalma az edzéseken nem változott viszont eredményei szerint az osztályból nem magaslik ki. Ennek ellenére amikor NB II-ben játéklehetőséget kapott mindig erőn fölül teljesített. További megfelelő szintű hozzáállása esetén még több javulás várható tőle.
Szukics Gábor további egyenletes fejlődése esetén akár az első csapatig is eljuthat belátható időn belül. További menedzselése feltétlenül indokolt ami jövőre az NB II-t jelenti.
Zsuppán Balázs idén kezdett el versenyezni nálunk de már előtte egy fél évet edzett a szakosztállyal. A beilleszkedése után senkiben nem hagyott kétséget afelől hogy jövőre az NB II-es csapatnál a helye. Játékereje és intelligenciája alapján többre is hivatott lehet, de ezt a kérdést csak az idő tudja megválaszolni.

Negyedik csapatunk szintén a BP I/A-ban szerepelt az idén és azzal a céllal vágott neki a szezonnak hogy bent maradjon.

Seres Árpád segítségével vágott neki a bajnokságnak a csapat. A fél éves erősorrend szerint az osztály legjobb játékosa volt ami mindenképpen jelentős eredmény bármilyen szinten.

Brückner Gergely mivel csak a mérkőzésekre jár kétes érzelmekkel lehet értékelni. Eredményei ingadozóak, és teljesítménye az előző évihez képest visszaesőben van. Ez nem jelentős mértékű de a fiatalabbak között már találhatunk olyat aki ugyanolyan eredményeket el tudna érni és több lehetőség van benne. A jövő évi csapatváltozásoktól függően elképzelhető hogy át kell értékelnünk szerepét, és segítségét kell kérnünk az alsóbb osztályban lévő csapatnál.

Gódor Gergely sikeresen felvette a bajnoki osztály ritmusát és javuló tendenciát mutatnak az eredményei is. Sokat javulhatna a továbbiakban is főként az adogatás terén. Jövőre is ebben az osztályban kell játszania hogy a fejlődését le tudja mérni és a megfelelő sikerélmény biztosítva legyen számára.

Pálinkási Csaba akaraterejének, elszántságának és munkabírásának köszönhetően a második félévben jelentősen javultak az eredményei. Estleges további javulása esetén lehetőséget kell adni neki jövőre hogy kipróbálhassa erejét az NB-s bajnokságban.

Ötödik csapatunk a BP II osztályban érmes esélyekkel vágott neki a bajnokságnak. Félévkor az első helyen fordult, de betegségek okozta kiesések miatt a második félévben kétszer is vereséget szenvedett a csapat. Az igy elhullajtott pontok hiányozhatnak a bajnoki elsőség megszerzésénél de bízunk benne hogy nem fogják veszélyeztetni a csapat feljutását.

Király Tamás a csapat legjobb játékosa. Elsőéves ifi akinek sokkal több lehetőséget kell adni ezért jövőre csak vészhelyzetben fog ebben a csapatban szerepelni. Előreléptetése a BP I/A-ba talán erőltetett mert az idén kapott lehetőségekkel nem igazán tudott mit kezdeni, de feltétlen szükséges és az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy mindig megbecsülte a megelőlegezett bizalmat.

Kruchió Péter fizikális sebessége az átlagosnál sokkal gyorsabb és ezt a tulajdonságát kellene jobban kihasználnia előrelépése érdekében. Sajnos mentális képességeit nagyon lekötik iskolai elfoglaltságai ezért esetében a gyorsabb és erőteljesebb játékelemek készségszintű elsajátításától várhatunk látványosabb előrelépést.

Mayer Péter további egyenletes fejlődéséhez feltétlenül szükség van a következő, magasabb osztályú megmérettetésre. Esetében a túl nagy szint differencia hátrányos lehet az esetleges sorozatos kudarcélmény visszavetheti. Technikai és fizikai felkészültsége előrébb haladott, ezért pszichikai fejlődése jelentősebb előrelépést biztosíthat.

Lánczi Ferenc esetében a sportolás egyfajta időtöltés, passzió. Munkahelyi elfoglaltsága és alacsony játékszintje miatt nem lehet vele meghatározó játékosként számolni semmilyen bajnokságban.
Götz János lépést tudna tartani az ifikkel de jelenlegi edzésmunkája csak a szinten tartáshoz elegendő.

Hatodik csapatunk az V. kerületi bajnokságban szerepel. Egyetlen említésre méltó játékos Legenyei Pintér Csaba aki idén kezdett élesben versenyezni. Pénzügyőrként került a szakosztályhoz, mindig megbízható akár versenyről akár edzésről van szó. Csapatának igazi vezére és osztályának egyik legjobbja lett a bajnoki évad alatt. Kora miatt nem lehet kivárásra építeni ezért nagyobb lépésekkel kell haladnia. Jövőre két osztállyal feljebb fog szerepelni, remélhetőleg kielégítő eredménnyel. Játéktudását reálisan értékeli ezért bízhatunk benne hogy fel fog nőni a feladathoz amit majd a jóval erősebb bajnokság jelent számára.

Hetedik csapatunk biztosította a kezdők és a gyengébbek számára a lehetőséget a versenyzés és önmaguk kipróbálására. Remélhetőleg az utánpótlás beindulása megfiatalítja a csapat összetételét és a korátlag lemegy a 12 éves kor alá.

A női csapat megszervezése háttérbe szorult pedig megvalósítása nem igényelne sok plusz energiát. Az eddigi edzés rendszert nem kellene átszervezni mivel a női játékosok részt tudnak venni a gyerekek edzésén ami az edzőpartner kérdéseket megoldhatná, és nem csökkentené az NB-s keret lehetőségeit. Az utánpótlás nevelés üzleti alapokra való helyezése bevételt jelentene és így esetleg önfenntartóvá tudna válni a sportegyesület egyik szakosztálya, aminek alanyi feltételei egyenlőre adottak de sajnos a jogi háttér még nem tisztázott. A jövőbeli bármilyen előrelépésre egy nagyobb teremre / Száva utca / lenne szükség, mert anélkül óhatatlanul megkezdődik a szakosztály sorvadása és folyamatos leépülése, illetve megmarad egy gyűjtőhelynek a második vonalban teljesíteni tudó játékosok számára.

1999-2004
Eltérő helyszíneken, változó eredményekkel

Az 1998/1999-es idényben első csapatunk már nem tudott lépést tartani a főfoglalkozású (profi) játékosok mezőnyében. Sajnos problémát jelentett, hogy játékosaink javadalmazása, jutalmazása érdemben elmaradt az azonos osztályban lévő csapatok gyakorlatától, így a jobb játékosaink közül többen – érthető egzisztenciális okokból - külföldre, illetve „gazdagabb” hazai csapatokhoz igazoltak. A Pénzügyőr Sportegyesület első csapata így Gelléri Zoltán, Horváth Áron, Jóna András, Kószó Zoltán összetételben tizedik lett az NB I/A-ban, és a két testületi taggal (Gelléri, Jóna) felálló gárda kiesett.

Kiváló őszi kezdés után tavasszal visszaesett a második csapat is, így végül Kovách, Szántó, Matulai, Binh összeállításban hetedikek lettek az NB II-ben. Ebben az évben két, hasonló játékerőt képviselő csapatunk is szerepelt a Budapest I/A osztályban, a Zombori, Emmer, Király, Szukics, Zsuppán alkotta harmadik csapat a bajnokság negyedik helyét, míg a Seres, Pálinkási, Gódor, Brückner összeállítású negyedik csapat az ötödik helyet szerezte meg.
Megnyerte viszont a bajnokságot az ötödik csapatunk, a BP II. osztályban Király Tamás, Mayer Péter, Kruchió Péter, Götz János, Lánczi Ferenc, Legenyei Pintér Csaba diadalmaskodtak. Sikeres volt a Tóth István vezette utánpótlás-nevelésünk is, hiszen az ekkor 11 éves Jakab János az Olaszországban megrendezésre került Serdülő Európa Bajnokságon élete eddigi legnagyobb eredményeként a legjobb 32 közé került.

Az 1999/2000. évi csapatbajnokság küzdelmeiben kilenc csapattal vett részt a szakosztály.
Első csapatunk az NB I/B - ben a bent maradást tűzte ki célul. Kószó Zoltán egy NB III –as egyesületbe igazolt, Horváth Áron térdsérüléssel bajlódott, de a Gelléri Zoltán, Jóna András, Horváth Áron alapcsapat, az NB II –ből felhozott Zsuppán Balázzsal végül teljesítette a célt, és biztosította a bent maradást. Lehetőséghez jutott olykor a csapatban a fiatal Jakab János is, aki az év végére a csapat teljes értékű játékosa lett.
A második csapat dobogóra léphetett, hiszen harmadik lett az NB II-es bajnokságban. A csapatban jól teljesített a „pénzügyőr” Szántó Ákos, illetve Király Zsolt és Szukics Gábor, valamint rengeteget fejlődött évközben a másodéves ifi Király Tamás. Kiválóan szerepelt a harmadik csapatunk, amely megnyerte a Budapest I/A osztályt. Bár ebben az osztályban két csapatot is indíthattunk, a távozások, magánéleti változások és sérülések miatt a negyedik csapatot vissza kellett léptetnünk. A Seres Árpád vezette talpon maradt csapat, Pálinkási Csaba és Gódor Gergely folyamatosan javuló játékával és Brückner Gergely, illetve Zombori László kiegészítő szerepvállalásával bajnokságot nyert. Ötödik csapatunk Kruchió Péter jó játékának köszönhetően megkapaszkodott a Budapest I/B osztályban, a csapat játékosainak többsége azonban nem volt eléggé képzett ahhoz, hogy bajnoki osztálynak megfelelő szinten tudjon teljesíteni.
Tóth István vezetésével 15-20 fős kezdő csoport dolgozott az utánpótlásnál, akik az újonc és serdülő korosztályos Magyar Bajnokságon csapatban a legjobb 16 közé jutottak, ifjúsági csapatunk pedig a legjobb négy közé verekedte magát. Serdülőkorú versenyzőnk Jakab János egész évben vezette a magyar ranglistát.

A 2000/2001 évad összefoglalóját szomorú eseménnyel kell kezdenünk. Az év során hatalmas veszteség érte a szakosztályt. Az aktív sportélettől már korábban visszavonult legendás játékos, majd edző Dr. Müller György (Gyuri bácsi) elhunyt. Embersége, szakmai tudása, klub- és sportszeretete mindenkinek példaértékű lehetett, aki ismerhette és szerette. Munkásságának, személyének és sportegyesületi életpályának szóló tiszteletadásként, és a család támogató hozzájárulását birtokolva, szakosztályunk hamarosan felvette a Pénzügyőr Sportegyesület Dr. Müller György Asztalitenisz szakosztálya elnevezést.

Az év során nyolc csapattal képviseltük a testületet a csapatbajnokságokban, ebből hat felnőtt csapattal. Az utánpótlás-bajnokságok rendszere miatt ezekben az években az ifjúsági, serdülő és újonc csapatok küzdelmeit összevontan, rendezte a Magyar Országos Asztalitenisz Szövetség, ezért évközben az utánpótlás korcsoportú játékosok is a felnőtt korosztályban jutottak rendszeres versenyzési lehetőséghez. Az NB I/B-ben szereplő első csapatunk tudása elmaradt a nemzeti bajnokság élvonalának a szintjétől, de Gelléri Zoltán és Jóna András eredményes játékát jól egészítette ki Agócs Péter, és Zsuppán Balázs. A játékosok ötven százalék körüli teljesítményt nyújtottak, ami a hatodik hely megszerzéséhez volt elegendő. A második csapatunk NB II-ben szerepelt és 5. helyezéssel maradt bent. Király Zsolt igazi csapatkapitánnyá nőtte ki magát az év végére. Összefogta a csapatot, és ha ő kevesebbet nyert, a csapat többi tagja mutatott átlagon fölüli teljesítményt. A harmadik csapat megnyerte a Budapest I. osztályú bajnokságot. Játéktudásunk kiemelkedett a mezőnyből, mert a bajnokságban 90 százalékos győzelmi arányt elérő Seres Árpád mellett ebben az évben Horváth Áron is ebben az osztályban szerepelt, hasonlóan magas győzelmi aránnyal. Negyedik és ötödik csapatunk csak a mezőny második felében tudott megkapaszkodni a Budapest I/B és a Budapest II. osztályú bajnokságban, ugyanakkor hatodik csapatunk ezüstérmet szerzett az ötödik kerületi bajnokságban.

A 2001/2002-es idénytől fogva kellett a sportolók és a szakosztály viszonyát szerződéssel is rendezni. A sportról szóló 2000. évi CXLV. Törvény és a Magyar Országos Asztalitenisz Szövetség (MOATSZ) működési és versenyszabályának rendelkezései alapján mi is rendeztük a sportolók jogviszonyát, és a szakosztály és a játékosok számára kiszámítható feltételrendszert alakítottunk ki. Az év során kilenc csapattal vettünk részt a csapatbajnokságokban. Első csapatunknak (Gelléri Zoltán, Agócs Péter, Hoffmann Tamás, Zsuppán Balázs, Jóna András, Horváth Áron, Nguyen Thanh Binh) nem sikerült bent maradni az NB I/B-ben, a 8. helyen végezve kiesett a gárda, elsősorban a gyenge őszi eredmény miatt, ami után tavasszal már hiába gyűjtött össze, a Hoffmann Tamással megerősített csapat 13 pontot, az nem volt elég a bent maradáshoz. A második csapatunk az NB II-ben szerepelt, és a 7. helyen végezve bent maradt. Mivel a tavaszi 5. forduló után már kialakult a kiesők köre, hiányzott a játékosokból a kellő motiváció. Az év során több játékosunkat megzavarta a sportágat érintő két fontos változtatás is, így a nagyobb labda és a másfajta számolás (a szettek innentől már csak 11 megszerzett pontig, és nem 21 megszerzett pontig tartanak), ekkor esett vissza Szukics Gábor és Brückner Gergely eredményessége is.
Két megnyert bajnokság után a harmadik csapat ezúttal csak a 9. helyet tudta megszerezni a BP I/A-ban. Seres Árpád ezúttal is hozta kimagasló eredményeit, de társai ebben az idényben nem nagyon akadtak. A negyedik csapat gyenge rajt után nehezen tudott talpra állni a BP I/B-ben, de év végére a 10. helyet szerezte meg. A magasabb játéktudású, de edzésmunkára nehezen fogható Szántó Ákos beállítása jelentett látványos eredményesség-javulását. Ötödik csapatunk a BP II-ben ált rajthoz Legenyei Pintér Csaba vezérletével végül a dobogó második fokára ért fel, és ezzel kiharcolta a feljutást. Legenyei Pintér Csaba jó szellemiségének és igazi csapatember mivoltának köszönhetően remekül tartotta össze a fiatal játékosokból álló társaságot. Adottságai miatt ekkor merült fel személye először a szakosztálynál lévő edzőhiány pótlására. A hatodik csapat az V. kerületi bajnokságban bronzérmet szerzett. Ebben az évben immár második alkalommal rendeztük meg, az ezáltal hagyományosnak mondható Dr. Müller György emlékversenyt, szakosztályunk névadójának tiszteletére.

A 2002/2003-as idényben tizenegy csapattal indultunk a csapatbajnokságokon. Az utánpótlás bajnokságokon ebben az évben nem értek el csapataink jó helyezéseket, amit az is magyaráz, hogy fejlődési céllal a Hoffmann Tamás irányította fiatalok olykor a magasabb korosztályban képviselték a szakosztályt. A munka ekkor még utoljára a pénzügyminisztériumi teremben, illetve a tíz éven át magunkának tudott Bláthy Ottó u. 3-5. alatti NEHITI tornatermében folyt. Elsõ csapatunk az NB I/B-ben szerepelt, és ugyan csak az 5.-helyen végzett a bajnokságban, de a bajnokság átszervezése miatt ez a helyezés feljutást ért az NB I/A osztályba. A csapat vezéregyéniségei Hoffmann Tamás (mérkőzéseinek 79%-át megnyerte), Jóna András (70%) és Gelléri Zoltán (66%) voltak, akiket jól egészített ki Zsuppán Balázs (30%). A második csapatunk NB II-ben szerepelt és 8. helyen vívta ki a bent maradást. Király Zsolt csapatkapitány mellett. Horváth Áron és Király Tamás nyertek nagyobb százalékban, Gódor Gergely és Pálinkási Csaba egyelőre keveset nyert, így Seres Árpád segítségére is szükség volt a bent maradás eléréséhez. A harmadik csapat a BP I/A-ban a 6.- helyen végzett, Seres Árpád (92%) az osztály legjobb játékosaként alig-alig talált legyőzőre. A negyedik és az ötödik csapat is BP I/B-ben szerepelt (különböző csoportokban, és mindkét csapat a 14. helyen végzett. A hatodik csapat a BP II-ben a 15.-helyen végzett, és kiesett, ami az első félévi gyenge szereplést követően nem meglepő, bár a második félévben Dobrotka György beállásával elkezdődött a pontok gyűjtögetése, de ez is kevésnek bizonyult. A hetedik csapat 12. helyen végzett, az V.-kerületi bajnokságban, ám arra kiváló lehetőséget nyújtott, hogy az utánpótláskorú szerződtetett játékosok is megmérhessék magukat a felnőttek között.
Fontos fejlődés volt, hogy ebben az évben sikerült kiterjeszteni az NB-s bajnoki osztályokra is a Müller György „Tizek” emlékversenyt, ahol az egyes bajnoki osztályok legjobb 10-10 versenyzőjét hívtuk meg. Az első versenyek minden szervezési problémája ellenére is sikeresen zárultak és jó visszhangra találtak. Külön siker, hogy az NB I/B-s tizeket Hoffmann Tamás nyerte meg Jóna András előtt, és az NB II-s tizeken Király Zsolt a hetedik lett.

A 2003/2004-es idényben szomorú tragédia árnyékolta be szakosztályunk életét. Kiváló játékosunk Zsuppán Balázs tragikusan fiatalon bekövetkezett halála mélyen megrázta közösségünket. Kiváló csapattársunk és barátunk emlékét emlékdíj felállításával is megőrizzük.

Az idény krónikájához tartozik, hogy tíz év után el kellet költöznünk a NEHITI-ből, és az Elnök utca 3 szám alatti Szabómester Szakiskola tornatermében tudtuk befejezni a bajnokságokat. A szűkös terem és a jóval kevesebb edzéslehetőségek több játékosnak jelentett problémát, és többen lekoptak a keretből.

A szakosztály tizenhárom csapattal képviselte egyesületünket a csapatbajnokság küzdelmeiben. A Legenyei Pintér Csaba és Hoffmann Tamás által irányított utánpótláskorú versenyzőink közül ifi első csapatunk (Jakab, Hell, Kárpáti, Bencze) a legjobb 8 közé jutott, ahol a későbbi magyar bajnok csapattól kapott ki. Serdülő első csapatunk (Kárpáti, Ujfalussy, Korándi, Majer) a legjobb 16 közé jutott. Az újonc csapataink közül az első csapat (Szűcs, Korándi, Majer) szintén a legjobb 16 közé jutott. A felnőttek között elsõ csapatunk az NB I/A-ban szerepelt, és a 4. helyen végzett a bajnokságban. Ezzel a helyezéssel ismét a horizontra került egy esetleges előrelépés lehetősége. A második csapatunk az NB II-ben szerepelt, Zsuppán Balázs elvesztése nagyon megrázta a csapattagokat, akik a tragikus körülmények ellenére benntartották a csapatot. A harmadik csapat BP I/A-ban a 7.- helyen végzett. A negyedik csapat BP I/C-ben szerepelt és a 12.-helyen végzett, bár dobogós elképzelésekkel vágott neki a bajnokságnak, míg az ötödik csapat Kárpáti Dávid és Bencze Attila csapatba kerülésével ugyanebben az osztályban megelőzte a Pénzügyőr IV-et is, és 8. lett. A hatodik csapat a BP II-ben nagyon gyengén kezdte a szezont. Brunner Viktor sérülés miatt leállni kényszerült, ami tovább nehezítette a benn maradás elérését. Az ötödik csapatból érkező erősítés Brückner Gergely és Legenyei Pintér Csaba személyében végül garancia volt arra, hogy az osztályt tartani tudják. A Dr. Müller György „Tizek” emlékversenyt, ahol az egyes bajnoki osztályok legjobb 10-10 versenyzőjét hívjuk meg, az évben csak a budapesti versenysorozatban indult versenyzőnk, Seres Árpád a BP I/A-ban negyedik helyen végzett.